Kapcsolatok

Úgy tűnik, mostanában megtalálnak bennünket az emberek. A múltkor ugye Apa Skype-s ismerősei, múlt pénteken a szegedi barátaink, szombatra pedig egy most Bécsben élő pár jelentkezett be hozzánk vizitálni. Csak halkan jegyzem meg, de valószínűleg a fiú szórakoztatására kellünk, ahogyan Apa megfogalmazta az én gondolataimat is. De mindegy, legalább lesz egy kis társadalmi életünk.


Múlt pénteken mi Henával jól éreztük magunkat, jót beszélgettünk itthon. A fiúknak nem volt fergeteges hangulatuk, dehát vessenek magukra...

Ati megtalálta a hangját. Újabban kiabál a családtagok után, nevüket mondogatva. Próbálgatja a szavak 2. szótagját is kimondani, nem csak az elsőt. Persze az elkelkáposztásítottalanították, vagy a fajtatiszta pincsikutya még nem megy, de igyekszünk.

Betegség

Holnap már megint nem jutunk el Ringatóra. Ati lebetegedett, meg nekem kell Endokrinológiára mennem Szolnokra. Már kedd óta köhög Ati, adtam neki a köptetőt, de tegnap este óta "húz" is a szuszogása. Persze az orvos után és nyilván a gyógyszerektől betegebb is lett. :(


Holnap este Apa pasivacsorára megy. Jön egy baráti házaspár Szegedről, akik nálunk fognak aludni, így aztán mi Anyával pedig csajvacsorát rendezünk Atival. :) Bízom benne, hogy összehasonlíthatalanul jobb lesz a munkahelyi "bulinál".

Anyi

Meg lettem szólítva gyermekem által. Eddig, ha nagyon akart, ajajajaj voltam. Hétvégén pedig előléptem anyivá.


Ma vacsizni voltunk Apával. Ati addig a maminál volt, ahol meguzsonna-vacsorázott. Nevezetesen di-t, azaz dinnyét. Nagyon jól viselkedett, amíg meg nem érkeztünk, mert így, hogy már volt hátországa, pakolt volna mindent.

Egyébként szürke-esős napok vannak, be vagyunk szorulva a házba. :(

Városnap

A idén nem volt majálisunk, hanem városnapot szervezett a város vezetősége. Ma volt Onisim Colta képzőművész kiállításának a megnyitója. mi egy órával később mentünk, hogy Atival nyugodtan meg tudjuk nézni. Kerestem képeket a neten az alkotásairól, de egyenként nem találtam sajnos, pedig meg akartam mutatni, melyik tetszett nekünk.


Esténként Ati nem igényli napok óta fürdésnél a csúszásgátlót a kádba. Bátorkodunk, bátorkodunk...

Kisautó

Ma elkezdte Ati tologatni a kisautóit. :) Talán lassan lesz értelme a játékoknak is. Tegnap pedig amiket húzni lehet, azokat húzta maga után. Nemhiába mutogattam neki... Újabban almát rágcsálunk és köpködjük. Illetve ammát.


Nem tudom más városban milyen bababoltosok vannak, de itt egyszerűen borzalmasak. Ott vágják át az ember lányát, ahol nem szégyellik. Miből gondolják vajon, hogy egy anya esetleg hülye is? Miért nem érdekük, hogy az ő boltjukba menjek vissza, és ne adj isten, még esetleg szívesen is?! Szerencsére "csak" pelenkáért járunk oda, ami remélhetőleg túl sokáig már nem kell.

Persze a napokban az egyik duriban is megvezettek majdnem. Ki volt írva táblára, hogy fürdőruha 300ft. Választottam is nagy örömmel egy bikinit. Megkérdeztem azért a pénztári sorállás előtt, még mindig 300ft-e az ára? Erre az eladó közölte velem, az már régi akció, csak nem vették be a táblát. Na, jól nem is vettem semmit tőle, de szerintem be sem teszem többé a lábam oda.

Szemészet és szocializálódás

Túl vagyunk ismét egy fél éves szemészeti kontrollon. Ati nagyon rendesen viselkedett, mert nyugodtan ült az ölemben, és oda nézett/kukucskált, ahová kellett. Így aztán nem került sor a pupillatágításra sem. Legközelebb megint fél év múlva megyünk.


Péntek este pedig Soma előadásán (a nőiességről, a nők szerepeiről) voltunk anyámmal, Atira addig a hugom vigyázott. Hát nem tudom... Érdekes dolgokról beszélt, élveztem is, de azért fizetni nem fiztnék érte, hogy meghallgassam. Sok mindenről tudtam már eddig is, így napok múlva szinte már alig tudom felidézni, miről is volt szó.

Vasárnap baráti ebéd, délután volt. Grillezés a kertben, ami kissé kalandosan kezdődött, mert ígéretet kaptunk halra, ami végül nem érkezett meg, így 10kor szaladás a boltba, mit adjunk enni a vendégeinknek. Egy házaspár jött a 2 éves kisfiukkal, így Ati kicsit megint "gyerekszocializálódhatott". Persze nagyon kellett figyelni, nehogy egy óvatlan pillanatban bántsák egymást. Eddig is tudtam, de most már tuti biztos vagyok benne: gondozónő nem lennék. 15 évesen bölcsődei gyakorlaton voltunk, ott már sejtettem, hogy így lesz...

Ma délelőtt tojásért mentünk egy idős nénihez, akinél rengeteg tyúk és kakas volt az udvaron. Ati tátott szájjal nézte a jószágokat és próbálta utánozni a kukorékolást, kárálást. Végül alig akart eljönni és minden udvarba be kellett nézni, nincs-e véletlenül kukuriku valahol.

Járóka

Kb. 1 évvel ezelőtt beruháztunk járókára. Úgy gondoltam (ha-ha), majd az ifjú szépen eljátszogat benne, amíg teszek-veszek. Aztán múltak a napok-hetek, és a járóka gyerekmentes maradt. Játéktárolónak használtuk. Megszoktam, hogy mindent együtt csinálunk a gyermekkel, jön utánam, ő is teszi-veszi a dolgait. Amikor néha beletettem, hátha ellesz kicsit nélkülem jelszóval, ő nem értette (jogosan), most miért kell neki bezárva lennie. Végül eladtuk a b.nőméknek. Akiknél ma voltunk, és mit látunk:

Betetette magát a járókába. Lehet, hogy csak azért, mert meg akart szabadulni a 10 hónapos Tomitól?!

Ma este hason (hasamon) feküdtem. Ati ráült a hátamra, és közölte, hogy gyígyígyí! Mindig rácsodálkozom, mennyire összekombinálja a dolgokat. (tudom, gyerek, nem hülye). Eddig lovacskázni csak a hintalóval szoktunk és mondókázni. Most valahogy beugorhatott neki, anyán is lehet(ne) lovagolni. :D

Addig jó, hogy eper lett a teteje. De hogyan lesz az eperből Ati????

Játszótér az étteremben

Megtörtént Ati bevezetése az éttermek világába. Ez volt a majálisunk. Volt az udvarán egy kis játszótér, Atit alig bírtuk elvonszolni onnan. Még az ebéd sem érdekelte különösebben.

Délután pedg fűnyírás és tűzrakás volt a program, este szalonnasütés. Nagyon élvezte, most kicsit borongósabb az idő, és esik néha, nem is tud magával mit kezdeni idebent.
Végre Apa is hazatalált végleg, nem megy már el. Visszatér az életünk a norm. kerékvágásba. :) Nem nekem való ez a szalmaözvegység. Az ember elvégre társas lény, jó, hogy van Ati, de ő a gyerekem...