Szörnyek

Megjelentek a szörnyek az életünkben. A sötét folyosón, vagy ha már sötét van kint, akkor az udvaron laknak, és nagy szemük van. Így aztán Ati velem / velünk akar aludni állandóan. Most megegyeztünk, ha apa, vagy anya nincs itthon, akkor a nagyágyban alhat velünk.
Tegnap este, amikor mellé feküdtem, megébredt a félalvásából, rám nézett, azonosított, elmosolyodott és visszacsukta a szemét. Elöntötte a szívemet a melegség...

Pelenka II.

Tegnap este fürdés után:
-Anya, én már nem kérek pelenkát éjszakára.
-De elázol kisfiam, és megfázol még jobban.
-De én akkor sem kérek!!!
Aztán kiderült:
-Tomika még kicsi, de neki nincs pelenkája alvásnál. Szól az apukájának, ha pisilnie kell!

Versenyszellem. :)

Aranyzsák

- Anya, óvónéninek aranyzsákja van!
- Mi az az aranyzsák?
- Aki ügyes és jól viselkedik, kap belőle valamit. De én nem kaptam.

 Az elmúlt két napban ő azt mondta, hogy kapott, de nem tudja, hogy hova tette...

Ma este a Kerek kő című mesét olvastam neki. Kommentálta:
- Anya, a mama macskája nem csinál ilyeneket, mint az a sok macska.
- Igen kisfiam, de a mama nem is viszi a királyhoz a macskáját.
- Miért?

A kutyánk ma megfogott egy tyúkot délelőtt, csak a tollhalmaz maradt utána.
- Anya, mi az a sok toll?
- Tóbiás megharagudott egy tyúkra, és kitépte a tollait.
- De hol a tyúk?
- Nem tudom, elszaladt, lehet.
- Keressük meg, és adjuk vissza a tollait.

Sétáltunk haza az oviból, az egyik szomszéd udvarán kint voltak a baromfik (nincs összefüggés az előző történettel). Kint állt a szomszéd bácsi is.
- Hallod Attila, hogy kukorékol a kakas? -kérdezi a bácsi.
- Igen hallom, nagyon hangosan.
- Te is tudsz kukorékolni, Attila?
- Én nem tudok, mert nem vagyok kakas, én Attila vagyok.