Nyávogás és karácsony

Az őrületbe kerget bennünket Ati a nyávogásával. Anyám szerint egy lány veszett el benne, szerintem meg szimplán így hamarabb eléri amit akar, mintha hisztizne.
Bármi rosszaságot tesz, jön egyből nagy krokodilkönnyekkel:
- Neeee haaaaraaaaguuuudj aaanyaaa!
-De, haragszom!!
- Neeee haaaaraaaaguuuudj aaanyaaa!
-De, haragszom!!!!
- Neeee haaaaraaaaguuuudj aaanyaaa! Aaadhaaatok eeegy puuusziiit?
Itt már nyilván megenyhülök, mert egyrészt hallgatni sem szeretem, másrészt pedig mégiscsak egy puszit akar adni...
Reggelente ébredés után:
-Apa szeretlek!
Egyik reggel Apa nem volt otthon, így aztán engem is bírt szeretni egy kicsit. Tegnap délután hazajött apa a munkából, számoltuk, hogy 12-szer mondta el, hogy szeretlek Apa. Illetve így:
-Apa, én nagyon szeretlek!

Karácsony eltelt nyugalomban, szentestén teljesen be volt sózva, mikor jön a jézuska az ajándékokkal. Sajnos egy használható fotó sem készült, véletlenül sem vagyunk rajta ketten Atival, vagy esetleg apával.
Majd holnap készítünk egy utókarácsonyos. ajándékok nélküli fás fényképet. Bár ez már csalás, de így legalább lesz min mosolyogni az elkövetkezendő években. (Ami lehet, hogy nem fog sokáig tartani, mert apa hallotta vhol, hogy 2012. dec. 21.-én jön a soron következő világvége.)

Amióta oviszünet van, szinte minden nap megkérdezi, mikor megyünk oviba megint. Szegénykémnek hiányzik a gyerektársaság. Pont most este gondolkodtam el rajta, hogy nem volt olyan nap az elmúlt két hétben, hogy reggeltől másnap reggelig együtt legyünk. 

Növi ki a ruháit sorra, legfeltűnőbb neki a pizsamaváltás. Nehezen viseli az új pizsamákat, legyen az hálózsák, vagy felső. Pár perces rábeszélésre van szükség, hogy rá tudjuk adni.

Télapó, Jézuska és egyebek

Szemét voltam (már megint) hozzánk akkor jött a Mikulás, amikor nem figyeltünk oda. Nem fizettem be a postán, nem kértem meg senkit (húúú, nem is tudom, lett volna-e rá jelentkező), így sunnyogva, csendben telt meg a kiscipő. Az oviban volt legálisan, énekeltek is neki, hozott is haza csomagocskát. Tudja az összes Télapós dalt, még jó, hogy én is.
Most pedig a Jézuskát várja, hogy hozzon sok-sok ajándékot és persze jóóó nagyokat. És kisautókat, illetve jóóó nagyokat.

Rákapott Ati, ha valami rosszaságot mond, vagy csinál, és leszidást kap érte, lazán visszaszól:
-Csak vicceltem!

Apát is Attillának hívják,a számolás viszont nem annyira megy:
- Anyának két Attillája van!- mondja Apa.
-Nem, egy Attila van itt.- mondja Ati
-De Ati, én is itt vagyok, egy, kettő Attila.
-Igen Apa, az egy.

Nem fél a sötétben, remélem, így is marad még egy darabig. Gond nélkül kimegy a sötét folyosóra, bemegy a sötét WC-be, majd "ügyintézés" közben kiabál,hogy kapcsoljuk föl a villanyt. Ha nem kiabál, WC-t takarítok...

Sétáltunk haza az oviból délután, és köhögött.
-Nem baj Anya, hogy köhögök, majd elmegyek Dobrához. (a gyerekorvosunk)