Értékelés

Majd 2 év után ismét kaptam értékelést Atiról az oviban. (az előzőről ezt írtam). Igaz, hogy nem maguktól tették az óvónénik, de megcsinálták Atival a difer tesztet.
Nagy meglepetést nem okozott, inkább csak megerősítést kaptam a véleményemről.
Nagyon jó eredménye lett a szociális fejlettségben, gyerekekkel való viszonyában. Nagyon érdeklődő volt, maximális odafigyeléssel végezte el a tesztet.
Korához képest nagyon jó (még mindig) a logikai készsége, gyorsan és helyesen ismeri föl az ok-okozati összefüggéseket. Ugyanígy megy a visszakövetkeztetés is.
Amiben el is van maradva, az a számolás és a finom motorika. Stabilan most is csak 10ig tud elszámolni, visszafelé egyáltalán nem megy. A kis ábrák másolása is csak az egyenes vonalig ment, a kör már nem fért bele a megfelelő kategóriába. :( De nem is szeret mostanában rajzolni, azt mondja, csúnyán rajzol. A foglalkoztató füzetek sem nagyon érdeklik.
Így most már biztos, hogy marad még 1 évig az oviban, jövőre (remélem) gond nélkül megy majd az iskola.

Latyak

Ati magyarázata:
-Anya, az a barna izé úgy kerül az úttestre, hogy leesik a hó, ami fehér, utána jönnek az autók és összepiszkolják, letapossák, így keletkezik a barna.

A vízről tanultak az oviban.
- Anya, Gergő és én nem tudtuk, hogy az úszás is sport.
Gergővel jár szerdánként úszni.

Útminőség miatt most nem voltunk korizni, de kiderült, elmaradt az oktatás is vasárnap.

Mosolygó tűzoltó

 Tegnap reggel Atira egy újonnan elővett pulóvert  adtam az oviban. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki, de azért fölvette. Amikor mentem érte, nem volt rajta, egy szál rövidujjú pólóban volt bent. Kérdeztem, mi történt a pulóverrel, de nem mondta meg. Kijöttünk a csoportból, kérdezgetni kezdtem:
- Valaki szólt a pulóvered miatt?
- Nem, anya.
- Valamelyik fiúnak, vagy lánynak nem tetszett?
- Nem, anya.
- Akkor mi a baj?
- Nem akarlak megbántani, anya!
-De mondjad, kisfiam.
-Nekem nem tetszik.
- Miért nem tetszik?
- Mert mosolyog rajta a tűzoltóautó.
-De miért baj, ha mosolyog?
- Anya, én komoly pulóvert szeretnék fölvenni!

Dér

A napokban Atiék sétálni indultak az ovival . A reggeli fagyból még maradt itt-ott., árnyékos helyeken fehér volt a fű. Kérdezte az óvónéni a gyerekektől, mi lehet az a fehér valami a füvön. Mindenki azt mondta, hogy hó, kivéve Atit:
- Nem,ez nem hó, dér. Reggel, mikor oviba jöttünk, én is havat mondtam, de az anyukám azt mondta, hogy dér, és ő tudja.
Köszönöm az elismerésrt kisfiam! :D

Kirakó és Cobra11

Egész kicsi korától veszek kirakókat Atinak, különböző nagyságban, illetve alkalmazkodva az aktuális mesehősökhöz. A mostani (vagyis már tavalyi) adventi csizmácskában több kisebb kirakó is volt, amit már szinte becsukott szemmel ki is tud rakni.
Pár napja Apa megjegyezte, próbáljunk venni egy nagyobbat, kb. 150 darabosat. Meg is vettük, 3 kistigris van rajta. Ez már nehezebb volt, nekünk szülőknek is hosszabb időbe telt a kirakása, Atinak pedig sok türelme nem volt (még) hozzá.

Ma Laló barát másfél hét betegeskedés után ismét ment oviba. Ati új élményekkel gazdagodott általa:
- Apa, te szoktad nézni a Cobra11-et? - kérdezi Ati este.
- Nem, nem szoktam nézni, miért kérdezed?
- Laló nézi, autópályás üldözések vannak benne.
Nem vagyunk járatosak ebben a sorozatban, illetve eddig nem voltunk...

Kori

Ma már overálban korizott Ati. Na, most pedig elázott teljesen, be kell majd szereznünk egy vízhatlan felszerelést, ha komoly a dolog. (Apaaa.. :))
Ezért ázott el a bőréig:

Épp a fekvésből felállást vették, az én kisfiam szó szerint gondolta.
Egy-két mozdulata már hasonlított a korcsolyázáshoz. Mondom ezt én, aki pingvin módjára totyogva megyek lábamon a korcsolyával.

Hivatalosan is "tanuló" lett Ati, fölírták a listára. :)
A végén a jól megérdemelt forró csoki:

Attilanap

Már előző nap nagy izgulás volt a névnap miatt, bár az oviban csak a két barátjának árulta el Ati, hogy másnap névnapja lesz. Ovi után elmentünk vásárolni kínálós kekszet, nagyon gondosan válogatott a rágcsák között. Névnap reggelén pedig büszkén vonultunk az oviban és nagy örömmel fogadta a köszöntéseket. Mivel a születésnapján reklamációt kaptunk az óvónéniktől, hogy kevés kínálósat vittünk, így most volt bőven.
Próbált rábeszélni, hogy ebéd után hozzam is haza az itthoni ajándékokat is megnézni, de nem álltam rá. Itthon kapott agy egyensúlyozó játékfát, egy társast és persze Lego-t. Azt mondta, a Lego darunak és a takarítóautónak örül a legeslegjobban. :)

Ma pedig kiesett még egy foga, a jobb alsó II-es. Nem bírta a kiflit az oviban.

Folytatódik a kori

Vasárnap is voltunk Vidám Szarvaséknál, most befizettem Atit egy 1 órás oktatásra is. Egészen jól elhaladt, már nem remegnek (annyira) a lábai, illetve kapaszkodás nélkül is megáll. Az öltözéke nem volt a legsikeresebb választás, mert ha lehajolt, kint volt a dereka. Következő alkalommal overálban fog menni.

Így, hogy nem kellett Atival foglalkoznom, nekem is jól ment, nem kapaszkodtam folyamatosan. Bár még mindig nem ért föl egy cardioedzéssel...:)

Szilveszter

Szegeden töltöttük a szilvesztert a barátainknál. Nem lett nagyon fergeteges, én éjszakás voltam előtte, a barátnőm kislánya pedig ébren töltötte a fél éjszakát előzőleg, így jó fáradtak voltunk.
Javasoltam már 22-kor, mi lenne, ha éjfélt tartanánk?
Ati teljesen be volt zsongva, várta nagyon, bár nem volt róla fogalma, milyen is lesz ez. 9-kor már ágyba került (nem aludt délután), így reggel lett boldog új év. Apa 1/2 11-kor megnézte, hogy alszik-e a gyerek, és reggelig föl sem ébredt. :)
A vacsora finom volt, lencselevest ettünk és sült csülköt.
Odafelé úton:

Másnap Mórahalomra mentünk fürödni. Ati nagyon élvezte (a felnőttek nem annyira azért...).

Nagyon jó volt a fürdő, élménygazdag a gyerekeknek, sok-sok medencével nagy területen.

Korcsolya

Kicsit a saját álmom váltom valóra: korcsolyázni mentünk. Előtte azért megkérdeztem Atit, szeretné-e, vagy inkább itthon maradna. De ő jönni akart velem. Sőt, a végére még talán élvezte is. Mindenesetre megyünk ezen a héten is, sőt fölírattam az oktatásra.
Kb. 3 kört mentünk a palánk mellett az 1 óra alatt. Az első körnél még görcsösen kapaszkodott egyik kezével a palánkba, másik kezével az én kezembe. Aztán próbált egyre bátrabban csúszni, a végére talán még élvezte is kicsit.
Az én lábam nagyon törte a kölcsönzött kori, Ati nem panaszkodott. Rajtam is először volt jégkori életemben. Görkorcsolyás "múltam" tényleg számított, talán még könnyebb is volt a jégen.