Vélemény

Tegnap délután végre sikerül Ati óvónőjével kicsit beszélgetnem az elmúlt hónapokról, hogy mit tapasztaltak a gyermekemmel kapcsolatban.

- Nagyon megdicsérte, jól viselkedik az oviban (persze, az összes rosszalkodási vágyát itthon kiéli).

- Gazdag a szókincse (mondtam, hogy a családban senki nem 1000 szavas szókinccsel rendelkezik :)).

- Sokat segít a daduska néninek pl. étkezéseknél az asztalt megteríteni/ leszedni.

- Minden érdekli, mindent megkérdez, és amit hall, meg is jegyzi.

- Szeret beszélgetni, gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt.

- A korának megfelelő a logikai készsége, de gyorsan felismeri az ok-okozati összefüggéseket.

- Jószívű, nem vesz el a másiktól játékot, de szívesen odaadja, amivel épp játszik.
- Nagyon szeret rajzolni, sokszor még játékidőben is leül, és rajzolgat.

Kérdeztem, hogyan reagál, ha valami agresszió éri:

Először megpróbálja szóban meggyőzni a másik gyereket, hogy nem kell verekedni, majd ha ez nem megy, felnőttől segítséget kér.

Szóval büszke vagyok rá, megéri foglalkozni a gyerekkel! :DD

Tegnap esti beszélgetés a fürdőszobában:

Ati: Anya, bent hagytunk egy nadrágot az oviban!

Én: Nem hagytunk bent semmit, kisfiam.

Ati: De, Anya, bent hagytuk!

Én: Nem nem hagytunk bent, mert amiben reggel vittelek, abban hoztalak haza.

Ati: Anya, erről nem nyitok vitát! Bent hagytuk és kész.

Ezt én szoktam neki mondani, amikor valamit nem úgy csinál, ahogy én szeretném...

Öltöny

A minap apának temetésre kellett mennie . Dicsértem, milyen jól néz ki, és remélem, legközelebb vidámabb eseményen fogom öltönyben látni. Ati kiszaladt a szobából:
-Apa! Úgy nézel ki, mint egy biztonsági őr!

Elmúltak a pöttyök nagyjából. Kellett 3 hét, mire leesett az összes pörk, most már csak a hegek gyógyulását várjuk.

Összevont csoportok vannak az oviban, Atiék a középsősökkel kerültek össze. Nem annyira szeret most járni...

Múlt hét végén Szegeden voltunk a barátainknál Ati nélkül. Előtte hívtam Henát, mit vigyünk magunkkal. Ati közbekotyogott:
-Attilát!
Vasárnap jöttünk haza, kérdeztem Atit, jól érezte-e magát mamánál.
-Nem anya.
-Miért, bántott valaki?
-Nem, haza akartam jönni.
Itt kezdődik a pszichológiai terror...

Pöttyök

Szerdán este arra jöttem haza a munkából, hogy Ati nyűgös és pöttyös. Hímlőjárvány volt/van az oviban, tehát számoltam a betegséggel, de azért rosszkor jött. A gyerekek nagy része már gyógyultan élte tovább a mindennapját, Atin csak most jött ki. Mentünk volna Apával Szegedre kettecskén, amit nagyon vártunk, ezt sikerült keresztülhúznia a pöttyösödésnek.

A mai nap már viszonylag jó hangulatban telt, kevesebbet nyávogott. Kb. 50-szer kérdezi:
-Mikor múlnak már el a pöttyök???
A tükör előtt becsukott szemmel megy el, vetkőzni-fürödni-öltözni villámgyorsan kell, nehogy sokáig látnia kelljen a testén lévő pöttyöket. Nem tudom, ha kamaszkánt majd esetleg pattanásos lesz, hogyan foja kezelni...

Viszont nincsenek szörnyek az életünkben.

Anyák napja

Szerintem az anyák napját azért találták ki, hogy az anyák elhiggyék, apa mellett őt is szereti a gyerek.

Ma reggel Ati elmondta a szupertitkosan megtanult verset, és odaadta a szupertitkosan elkészített ajándékot a meghatódott anyjának. Majd miután végeztünk, megkérdezte:

- Most már elmondhatom apának is?

Este pedig a világért sem értette, apát miért nem ünnepeljük mondókával és virággal.

Szörnyek még mindig

-Anya, szaladjunk innen gyorsan!
-Miért, kisfiam?
-Mert jönnek a létemszörnyek.

Nem tudok rájönni, mik (kik) ezek a létemszörnyek, honnan szedte Ati. Annyit mond róluk, hogy nagy szemük van, és félelmetesek.

Ültünk egy kávézó előtt, Ati nagyon unatkozott. Sétálni kezdett a járdán. Jön vissza:
-Nézzétek, ott takarít egy szörny!!
Az út szélét söpörte egy idős néni. Később beszédbe is elegyedett a "szörnnyel", csak sajnos ahhoz messze volt, hogy mi is halljuk, de azt láttuk, hogy a néni nem szívesen beszélget Atival...

Madártávlatból a húsvét

Ati teljesen be volt sózva az ismeretlen ünneptől. Persze a lényeg a nyúlon volt, aki hozni fog valamit. Hozott is egy biciklit Atinak. (valamire rá kellett fogni, hogy kapott egy másik biciklit a régi helyett)
A locsolást is nagyon élvezte, főleg így, hogy gyűjtött pénzt is, amiből azóta vásárolt magának egy helikoptert.

Ati, a sportember:

Papás-mamás

- Az oviban olyat játszottunk, hogy Laló az apuka, Luca az anyuka, én meg a kisgyerek vagyok.
- Máshogy nem szoktátok játszani, mondjuk úgy, hogy te vagy az apuka?
- Neeem, én mindig csak a testvérük akarok lenni, de ők nem akarják.

- Anya, én nem szeretem Reginát!
- Miért kisfiam?
- Mert mindig parancsolgat.
- Mit parancsolgat?
- Hogy ássak vele a homokozóban. De én nem akarok ásni, homokozzon egyedül.

Szörnyek

Megjelentek a szörnyek az életünkben. A sötét folyosón, vagy ha már sötét van kint, akkor az udvaron laknak, és nagy szemük van. Így aztán Ati velem / velünk akar aludni állandóan. Most megegyeztünk, ha apa, vagy anya nincs itthon, akkor a nagyágyban alhat velünk.
Tegnap este, amikor mellé feküdtem, megébredt a félalvásából, rám nézett, azonosított, elmosolyodott és visszacsukta a szemét. Elöntötte a szívemet a melegség...

Pelenka II.

Tegnap este fürdés után:
-Anya, én már nem kérek pelenkát éjszakára.
-De elázol kisfiam, és megfázol még jobban.
-De én akkor sem kérek!!!
Aztán kiderült:
-Tomika még kicsi, de neki nincs pelenkája alvásnál. Szól az apukájának, ha pisilnie kell!

Versenyszellem. :)

Aranyzsák

- Anya, óvónéninek aranyzsákja van!
- Mi az az aranyzsák?
- Aki ügyes és jól viselkedik, kap belőle valamit. De én nem kaptam.

 Az elmúlt két napban ő azt mondta, hogy kapott, de nem tudja, hogy hova tette...

Ma este a Kerek kő című mesét olvastam neki. Kommentálta:
- Anya, a mama macskája nem csinál ilyeneket, mint az a sok macska.
- Igen kisfiam, de a mama nem is viszi a királyhoz a macskáját.
- Miért?

A kutyánk ma megfogott egy tyúkot délelőtt, csak a tollhalmaz maradt utána.
- Anya, mi az a sok toll?
- Tóbiás megharagudott egy tyúkra, és kitépte a tollait.
- De hol a tyúk?
- Nem tudom, elszaladt, lehet.
- Keressük meg, és adjuk vissza a tollait.

Sétáltunk haza az oviból, az egyik szomszéd udvarán kint voltak a baromfik (nincs összefüggés az előző történettel). Kint állt a szomszéd bácsi is.
- Hallod Attila, hogy kukorékol a kakas? -kérdezi a bácsi.
- Igen hallom, nagyon hangosan.
- Te is tudsz kukorékolni, Attila?
- Én nem tudok, mert nem vagyok kakas, én Attila vagyok.

Tejcsi

Apa hajnalban nagyon korán kel. Én inkább este maradok fönt tovább, így a reggeleim nehezek. Ati icipici kora óta hajnalban fönt van egyszer ezért-azért, de utána még visszaalszik.
Amíg szoptattam, Apa hajnalban tisztába tette, úgy hozta hozzám.
Mikor már tápszert evett, kivitte magához, Ati a hintájában aludt mellette.
Most még mindig tejet kér cumisüvegből, ez a hajnali feladat. Ma reggel, szóltam (kiabáltam) Apának:
- Apaaa, tejcsit kérünk!!!
- De anya, csak én kérek tejcsit. (szólt közbe Ati).
- ...
- De akkor miért mondtad, hogy kérünk?

Bolhák

- Apa az apatiglis, anya az anyatiglis, én pedig a kistiglis vagyok.  Az anyatiglisek bolhásak.

- Én a kisleopáld vagyok. És pöttyös vagyok.

- Milyen hús ez, anya?
- Disznóhusi.
- Neeeem, gazella.

- Mi van a lántottában?
- Gazella, kisfiam, mi is lehetne más??

Színezünk folyamatosan. Lassan elfogyasztjuk a doboz filctollat, amit névnapjára kapott. (pedig nem is az occsó fajta volt.)
Megy az egyezkedés reggelente, hogy ki vigye óvodába, és ki menjen érte. De sajnos olyan unalmas napjai vannak, amikor anya viszi és megy érte. Ezt akarja mindig megcifrázni, hogy kit vigyünk magunkkal, vagy kit küldjek magam helyett.

Az esti rituáléba beletartozik minden nap, hogy ezzel a mondattal búcsúzik el tőlem:
- Mondd meg apának is anya, hogy jó éjszakát!

Pelenka I.

 Végérvényesen lejárt a textilpelenkák ideje. Bevásároltam -úgy emlékszem- 10 darabot, maradt 3, a többit elajándékoztam az elmúlt hónapokban. Kezdetben kellett ugye mindenhez, mert egy babához hozzátartozik a pelenka (persze az elején mindig elfelejtettem magunkkal vinni, hetekbe tellett, mire a részünkké vált). Aztán egyre kevesebb dologhoz használtuk, kiszorult a fürdőszobába. Ott még kellett kettő, a kád aljába, és a mosógép tetejére is. A kádból kiszorult, maradt a mosógép. És végül onnan is lekerült, mert Ati nagyfiúsan kiszáll a kádból (a kád elé áll kis segítséggel, ahol megtörlöm. Így aztán mehetnek portörlőnek az emlékek...

Lalóka tegnap nem volt Ati barátja. Mint utóbb kiderült, szaladgáltak a csoportszobában játékpakolás helyett, és ezt nem élte túl a kapcsolatuk. Most Zelma a barátja (illetve még reggel így volt).

Megértük...

Ati beteg megint. Vasárnap elmentünk Mamáért Kunszentonba, és ott akart maradni. De mivel még nem vittem akkor orvoshoz, nem akartam így otthagyni. Ma viszont fölültek a buszra és visszamentek Kunszentre.
-Ati, fogadj légy szíves szót a nagyanyádnak majd!
-De anya, rám nem mama fog vigyázni!
-Hát akkor kik?
-Az oroszlánok: mamaoroszlán, Barbaraoroszlán és Robioroszlán!

Lalóka

Már napok óta emlegeti Lalókát, mostanában vele autózik az oviban. Nem harcolnak, verekednek, autóznak. Gondolom, azért kedvelte meg a kisfiút, mert olyan, mint ő.
Ma reggel, bement Ati a csoportszobába, Lalóka szaladt oda hozzá és átölelte. Néztem nagyot, mert az én kisfiam nem ölelgetős úgy különben. Nyitva volt a szoba folyosóra néző ajtaja is, még benéztem elmentemben. Ati és Lalóka kézen fogva mentek a WC-re. Még hallottam, amint az óvónénik megkérdezték tőlük, hogy most már mindent együtt csinálnak-e, és mondták, hogy igen.
Délután kérdeztem Atitól, hogy sétáltak-e Lalókával.
-Jajj Anya, hát Pannival sétáltunk.

Névnap

-Mikor jön a Jézuska, anya?
-Majd egy év múlva Ati.
-De aki a névnapomra jön? Meg apa névnapjára?

-Mi volt ma az oviban?
-Horgásztunk Lalókával.
-Olivérrel is játszottál?
-Olivér beteg.
-Luca?
-Luca is beteg.
-Pannika?
-Pannika is beteg.
-Kevin?
-Olyan nincs is.
-Zelma?
-Zelma akkor jött, amikor mentünk kakilni a másik óvónénivel.
-Milyen másik nénivel?
-Nem mondom meg, titok.