Bujék

Nagyon jól megfogalmazta Apa egyik ismerőse:

Azt kivánom az új évre, amit  Arany J.: Adjon az Isten azt, ami nincs.

Ismét eltelt egy év... Egy újabb szilveszter, amit itthon tötünk, Ati álmát vigyázva...

Igazából nem is vágyunk sehová. Illetve én vágynék, ha lenne olyan társaság, ahol pár martini után sem kell vigyáznom arra, amit mondok, hogy ne sértsek meg senkit. Aki értené, amit mondok, hogy nem bántani akarok... De megint csak magunk vagyunk apával. Lehet, hogy nem véletlenül??

Ati nagyon nehezen lábal ki ebből a vírusos betegségből. Ma már nem folyt az orra, keveset köhög, de mire meggyógyul, jön a bölcsi. Amit már várunk azért, mert emlegeti, bár ebben a formában:

-Nem megyünk bölcsibe!!

Hogyan telt az óév? Már nem is tudom... Szeptember 21.-ig éltem a GYES gondtalan életét. Zárt kis életközösségünkben, Ati körül forgott minden. Volt egy fantasztikus nyarunk, sokat strandoltunk, vagy csak úgy az udvaron játszottunk, tettük a semmit. Annak ellenére, hogy nem voltunk nyaralni sehol, nagyon jól éreztem magam.
Aztán októbertől fölgyorsultak az események, bölcsi tele betegségekkel, majd munka. Még most is szokjuk az új helyzetet, nem könnyű. Remélem, azért gyorsan belerázódunk, igyekszem megbarátkozni a gondolattal, hogy Ati nem minden percéről tudok. És igyekszem megbízni a családtagjaimban, hogy velük is jól érzi magát a gyerekem.
Fogadkozni nem nagyon szoktam, most sem teszem. Remélem, boldogságból legalább ennyi jut jövőre is...

Karácsony

Szentestén természetesen dolgoztam, nappalos voltam. Este Maminál volt az ünneplés, először ajándékbontás volt, utána vacsora. Ati nagyob élvezte, boldog karácsonyfa! felkiáltással bontogatta az ajándékait és próbálkozott segíteni nekünk is. Kapott egy rakat kisautót, és az első laptopját.
Utána mentünk hozzánk, ott pedig megkapta a csúszdát.
25.-én Kunszenten voltunk. Sláger ajándék igazából nincs, mindennel játszik egy kicsit, ha nem épp Sam tűzoltót néz.
Szerintem ő jobban viseli a munkába járásomat, mint én. Mondogatja időnként, hogy nem megy anya dolgozni, de azért jól elvan azzal, aki vigyáz rá.

Szabadnap

Most már mindig rohanó anyuka leszek? Vagy ezek csak a kezdeti nehézségek? Amikor végre itthon vagyok, azt sem tudom, mibe kezdjek bele, amit végig is tudok csinálni. Így aztán mosok, mosok, mosok... A vasalnivaló meg gyűlik. De takarítsak, szervezzem meg a kaját, következő munkásnapomon ki vigyázzon Atira, stb., stb. Megérkeztem a dolgozó családanyák világába.
Dolgozni szeretek, nincs bajom a munkahelyemmel (szerencsémre), úgy tűnik, Ati is jól veszi az akadályokat. Illetve jobban, mint én, ő nem problémázik ennyit. :)
Ma egy gyorsétteremben ebédeltünk, olyan kis ügyesen csipegetett, és ült nyugodtan a helyén. Sőt én még hamarabb befejeztem, nekem kellett rá várnom.

Dolgos napok

Megkezdtem a munkát hétfővel. Persze Ati vasárnap beteg lett, de szerencsére Apa itthon volt szabadságon, így ő volt vele. Holnap pedig az első egész napja lesz Mamival.
Furcsa volt újra munkába állni. Azt gondoltam, hogy majd mindig otthon fog járni az eszem és nem tudok a munkára koncentrálni. Ehhez képest annyira hajtós két nap volt, hogy nem volt időm járatni az agyam az otthoni dolgokon. Jó kis mélyvíz volt, de úgy érzem (remélem, a kolleganőim is így gondolják), megálltam a helyem. Holnap reggel újabb mélyvíz a Sürgin... Nagyon nem is volt időm szétnézni, de remélem, azért elboldogulok és türelmesek lesznek a dr-ok is.
Ati szerencsére jól vette a hiányomat, bár nagyon rákapott Sam a tűzoltóra. Gonosz anya leszek, és igyekszem mást csináltatni vele, ne üljön a tv előtt.

Tapsoljatok

Olyan dolgokat tesz a gyermekem, hogy csak lesek. Nyilván sok időt tölt a bölcsiben, ahol teljesen új gyerekektől ellesett szavakat, tevékenységeket hoz haza.
Tegnap csajos este volt, mert apa Szegeden volt iskolában, és itt volt anyukám és a húgom. Ati elővette a porszívó fémcsövét és trombitált vele, majd fölszólított bennünket:
-Tapsoljatok!
Csak ámultam, milyen szereplés jött rá a gyerekemre.
Tegnap délután a bölcsiben adventi játszóház volt, festegettünk gipszképeket, színes tésztát fűztünk nyakláncnak és ragasztóztunk. A másik szobában csúszda volt felállítva. Ott volt igazán tumultus. Rászóltam Atira, hogy ne tolakodjon a többiek elé, erre ő nem jutott föl a csúszdára. Ezek után hagytam, harcoljon ő is. Harcolt is: tolta a seggét az előtte fölmászónak. Igaz, az övét is tolta, aki a háta mögött volt.
Hétfőn kezdem a munkát...

Télapó bácsi

Múlt hetet végigjárta ugyan Ati a bölcsibe, de hétvégére jól letaknyosodott és köhögött. Így a szombati mikulás bulit ki kellett hagynunk, nem akartam, hogy esetleg lefertőzze a többi gyereket. SZombaton és vasárnap a délutáni alvás alatt érkezett itthonra a miksi.
Tegnap reggel pedig a bölcsibe. Elkéstünk, mert a kutya nem szólt (és ki sem volt írva), hogy 1/4 9-re menjünk. Odaértünk 3/4 9-re, már javában tartott a műsor. De legalább nem jutott eszébe sírni Atinak, lefoglalta a műsor. Ma reggel tisztasági csomagot vittünk be, azzal volt elfoglalva, azért nem sírt. :D

Enyém

Megjelent családunkban a magántulajdon. Jobbanmondva az Atitulajdon. Ami nála van, az az övé. Amit el akar venni mástól, az is az övé.
Majd másfél hét kihagyás után hétfő óta újra bölcsi van. Minden reggel ordít torka szakadtából, egészen addig, amíg be nem csukódik mögöttem az ajtó. Utána szerencsére nics probléma, hacsak nem annyi, hogy nem nagyon akar aludni. Nem viszik ki őket az udvarra, így nem is fárad el nagyon.
Ma reggel esett a hó, ahogy mentünk a bölcsibe.
-Nézd, Ati, milyen szépen esik a hó!
-Tudom. Láttam abjakból.

Jó étvágyat!

Amióta beszélni és beszédünket utánozni tud, próbáljuk rávenni, hogy mondja ki a varázsszót evés előtt. Eddig valahogy nem állt rá a szája, de tegnap este megtört a jég és kimondta:
-Jó étvágyat!
Utána még ezt is elmondta, mintegy megdícsérve önmagát:
-Jótvágyat. Mondtam. Ém.
Sajnos mostanában elég sok orvosnál megfordultunk, így aztán nagyobb egóval megyünk be a rendelésre. Ma reggel a háziorvosnál odáig fajult a dolog, hogy amikor végeztünk, odament a doktor nénihez és közölte vele:
-Matjicát. Kap Ati. Matjicát.
Úgy tűnik, Bobnak végleg leáldozott a csillaga. Most épp Sam a tűzoltó van soron. De tűzoltóautó jöhet mindenhogy:

Persze

Végül ezt a hetet sem sikerült végigjárnunk. Csütörtökön délután már azzal fogadtak a bölcsibe, hogy Ati tiszta nátha, alig aludt, mert folyik az orra, köhög. Itthon köptető, orrfújás-szívás ezerrel, talán megússzuk... Péntek éjjel aztán be nem állt a szája, egyfolytában köhögött, így szombaton irány a kórház, valami doktor hallgasson rá. Hörgőgyulladás. Antibiotikum. Újabb hét itthon.
Eközben szerencsére jól van, játszik, nyávog, parancsolgat.
Legújabb és legkedvesebb játéka:

Bebújik ebbe a használaton kívüli fagyasztóba, és közli, hogy ott alszik.
Ma itt volt a kisebbik nővére Sára is, ebédelünk, ők egymással szemben ülnek. Ati motyog valamit az orra alatt, csak sára nevét értettük belőle. Mivel Sára sem értette, csak ennyit reagált rá:
-Hmmm, persze.
Mire Ati:
-Ne perszézz!

Puha kenyér

Hónapok óta nagyon nehéz hozzájutni puha kenyérhez. Szeletelt kenyeret szoktunk venni, ami be van csomagolva, és hosszas nyomkodás, dátumellenőrzés után végül csak megveszem, aztán itthon kiderül, puha-e. Rendszerint nem... Ma egy hirtelen ötlettől vezérelve bementem egy látványpékségbe, ahol kértem fél kg-os szeletelt kenyeret. Közölték velem, hogy nem lehet szeletelni, mert forró!!! Ennél frissebb kenyeret nem is kívánhattam volna! :D
Kisfiam kicsit kész van lelkileg. Ma 4. napja megyünk bölcsibe megszakítás nélkül, hogy ott is alszik. Szerintem nem annyira érti, hogy miért kell minden nap menni, és miért találkozunk ilyen keveset. Szegénykém nem is sejti, ha elkezdem a munkát, ez még rosszabb is lesz...
Szemrebbenés nélkül képes hazudni:
A fürdés úgy zajlik, hogy áll a kádban, játszik a dolgaival, és amíg megmosdatom, addig ültetem és fektetem bele a vízbe, amit természetesen végigordít.
Egyik este épp áll a kádban (mindenütt csontszáraz bokán fölül), Apa kérdezi tőle:
-Kijössz kisfiam?
-Igem.
-Mert már megfürdetett Anya?
-Igem.

Citera

Múlt hét csütörtök-pénteken itthon maradtunk, mert sokat köhögött Ati. Ma reggel viszont újult erővel vetette be magát a bölcsibe. Amikor odaértünk, pont készülődtek az udvarra, így nem is kellett levetkőztetni. De csak bement a csoportszobába, mert nagyon lefelé görbült a szája, hogy ott akarom hagyni, ahol öltöznek. Délután mentem érte, de még nem uzsonnáztak, az átadóban ette meg a vajas-savanyúkáposztás kenyeret.
Szombat délután a Szivárvány citerazenekar 40 éves évfordulójára rendezett hangversenyen voltunk anyukámmal.
Nagyon élvezetes volt, remekül kikapcsolódtunk. Ők azok:

Este pedig Apával mentünk vacsorázni Gyomaendrődre egy frissen nyílt étterembe. Szóval kirúgtam a hámból. :)

http://www.threeriverspub.hu/

Egy újabb hét

Tegnap és ma 1/2 9-re mentünk a bölcsibe reggel. Vidáman beszaladt a csoportszobába, bár itthon azért megszokásból még nyavalyog a bölcsinek. Ma pedig ott is aludt. Délben bementem, hogy elalszik-e, de rendben ment minden, ráadásul utolsónak ébredt föl. Még sasolt kicsit az ágyban, de nem sírt. Holnap már csak 2-re megyek érte. (illetve amikor fölébred, akkor jön)
Nagyon öntudatos lett, közli velem:
-Fölveszanya!
-Nem gépezikanya!
-Nem tévézikanya!
-Építanya!
-Hozinnianya!
Hazajöttünk ma a bölcsiből:
-Husitkéjekanya!  Jó korán kezdi, hogy hazajövünk és máris enni kell...
A legújabb kedvenc: (hol mi olvassuk, vagy ha már meguntam, akkor ez)
http://www.youtube.com/watch?v=PwUopv2Kk38

Marslakócskák

Tegnap délután hőemelkedést produkált Ati. Végül este 7kor lefektettem, kapott Nurofent, így aludt reggel 7ig. Többször fönt volt ugyan inni, de nyugodt volt az éjszaka. Reggel pedig közölte, hogy mehetünk a bölcsibe. 9kor mentünk ma is, volt egy kis sírás itthon és az úton, de mire odaértünk, már örömmel vonult be a csoportszobába. Jókedvű volt, sőt még beszélgetett is a többi gyerekkel. (el tudom képzelni, amint kitárgyalják a dolgokat...) Itthon ugyan azt mndta, hogy azt mondta vmi gyereknek, hogy nem adja oda. hogy mit, az nem derült ki.
Vettem Marslakócskák fedőnévre hallgató multivitamin készítményt Atinak. Olyan, mint a Vitacolan volt anno, csak dizájnosabb. Meglátjuk, remélem, nem fog nagyon sokat enni tőle, de nem is lesz beteg.

Burok

Ma reggel 1/2 6-kor kelt Ati. Ennek eredményeként jó nyűgös volt amikor elindultunk a bölcsibe. Már az utcában elkezdte a nyavajgást, hogy ő ugyan nem megy ma bölcsibe. Ordítva adtam át a gondozónéninek, de mire becsukódott mögöttük az ajtó, már nem is sírt. Utána sem volt vele gond végig.
Beszélgettem kicsit egy másik anyukával, akikkel pont egyszerre értünk a bölcsi kapujába. Az ő kislánya megütközve bámulta Atit, ahogyan ordított. Aztán kiderült, hogy anyuka csokit, cukrot ígér a kislánynak, ha nem fog sírni és majd jövő héten is, amikor aludni fog a bölcsiben. Bent megnéztük az étrendet, egész héten főzelék lesz. Anyuka közölte, az ő kislánya soha életében nem evett sóskát, és egyébként sem esznek főzeléket. Mondván, hogy mert olyan, mint én voltam ilyen idős koromban. Ezek után csak annyit kérdeztem, mennyi idős a kislány, 2 hónappal idősebb Atinál.
Lehet, hogy eddig burokban éltünk?! Mert én nem gondoltam jutalmat (pláne csokit, cukrot, amit egyébként sem eszik itthon) csak azért, mert nem sírt. Csodálatos érzés, amikor megyek érte, és a szemembe nézve örül nekem, nem a táskámat tépi, hogy mit hoztál anya... Mert odafigyelek, mi legyen az ebéd, lehetőleg minél több főzelék, zöldség, gyümölcsféle. Mert nem arra nevelem, hogy olyan legyen mint én, vagy olyan legyen mint az édesapja. Pedig nem ő ez az anyuka volt az első és nem is az utolsó, akinek inkább nem mondok semmit a kis dolgainkról, mert úgysem értené meg...

...és újra bölcsi...

Majdnem máfél hét kihagyás után ma ismét elkezdtük a bölcsit. Ugyan pénteken azt mondta a g.néni, hogy nem lez a héten (őszi szünet miatt összevont csoportok vannak), de kellemes meglepetésünkre dolgozik. Ati üvöltött torkaszakadtából, hogy nem akar ott maradni, de bevitte a g. néni. Maradtam még kint, megvártam míg elcsendesedett, ami nagyon rövid ideig, kb. 2 percig tartott. Ebéd után mentem érte, semmi nem volt vele, játszott, motorozott nyugodtan.

Egy csöndes este

Nem tudom, mikor kezdődik el a gyerekeknél a szüleik átverése. Nyilván születésük pillanatától nevelik, formálgatják szüleiket. Ma esti kis etűdünk:
Esti tisztálkodás megtörtént, Ati  a fürdőkádban van (hol áll, hol guggol, vagy esetleg leül), a dugót már kihúzta, lefolyót teletömte a mosdatóruhájával. Kérjük, hogy most már jöjjünk ki a kádból, rászólok, hogy jöjjön ki a kádból. Miután füle botját se hederíti, Apával kivonulunk, hogy akkor ma Ati itt alszik, mi meg megyünk a szobába. Persze megállunk az ajtó előtt hallgatózni, elhaló hang bentről, hogy anyaaa, apaaa, aztán csönd. Én persze parázok, nehogy kiessen a kádból ,vagy elcsússzon, így aztán visszamegyünk. Gyermekünk fölnéz a kádból nagy ártatlan szemekkel és imigyen szól:
-Szejbusztok!

Aktuális slágerszám:
http://www.youtube.com/watch?v=1jXwoNjL8fQ&feature=related

2.hét

Túl sokat nem tudok írni a 2. hétről, mert itthon van Ati mandulagyulladással. Szívja is rendesen az energiáimat, senki nem jó (még Apa sem), csak anya anya anya. Napok óta most aludta végig az éjszakát először. Illetve nem végig, csak hajnalig.
Újabban énekel Ati:
"oda megyünk lakni ahol tejet kapni"
"sétáunk, sétáunk dobbra csüccs"
Telefonál:
"ajó, ajó, fakka ossolya vagyok"- Tegnap fölhívtam a bölcsit, hogy nem megyünk a héten, és gondolom, megjegyezte.
A munkahelyemen nagyon várnak vissza, mert mindenkinek plussz órája és bentmaradt szabadsága van. Azt nem tudom, akkor pár hónap múlva pedig nekem lesz?!

5. nap

Ma reggel azon aggódtam (hmmm, így kezdődik a gyomorfekély?!), hogy gyermekem 1/2 9-ig aludt, és nekünk 9 körül kellett odaérni a bölcsibe. Sikerült azért odaérni 1/4 10-re, de mintha szándékosan húzta volna az időt, hogy még egy kis reggeli, egy kis szörp, egy kis Bob... Aztán végül lehajtott fejjel bekullogott Anikó nénivel a csoportszobába, nehogy jól érezzem magam. Kicsit gáznak érzem, mert hazudok neki, azt mondom, hogy anya dolgozik, azért kell bölcsibe mennie. Dehát az még odébb van ugye. Próbáltam azt mondani, hogy elmegyek a boltba, míg ő a bölcsiben van, ezt meg is ette egy napig, utána közölte, hogy ő is jön. Mivel eddig mindég mindenhová magammal vittem, kénytelen vagyok neki olyat mondani, ahová nem jöhet.
Az alvással ma is küzdelem volt, most később jöttünk haza, így később fektettem le, de így sem volt hajlandó elaludni, 4kor viszont kidőlt.
Voltam a munkahelyemen is, várnak vissza (vagy képmutatóak...:))

4.nap

Ma reggel már csak úgy "natúrban" aggódtam a bölcsi miatt. Kicsit még mindég orrfolyós Ati, remélem, azért elmúlik. 1/2 10-re mentünk, 10kor otthagytam és 1/2 12-re mentem vissza. De délben jött ki, mert meg is ebédelte a karalábéfőzeléket hallal. Elmesélte, hogy kicserélték a pelusát, és segített összepakolni Anikó néninek. :) Holnap már 9 körül megyünk és ebéd utánig ott marad. Én meg megyek világgá. :)
Tegnap délután egyáltalán nem aludt, most is kisebbfajta zsarolás útján bírtam az elalvásra rábeszélni. De végül elaludt szerencsére. Gondolom föl van pörögve a bölcsi miatt, hogy odavan a megszokott nyugodt lis életünk.

3. nap

Ma reggel azért aggódzam, mert Ati kicsit dáthás lett. Kicsit tüsszög, kicsit folyik az orra. De azért végül mentünk 1/2 10-re. Amikor odaértünk, pont tízóraiztatás volt, ami egy bögre teából állt. Ati megkóstolta és nem kérte. Utána kimentek az udvarra, oda én már nem mentem velük, bent ültem a folyosón az előtérben. Kb. 1 órát motoroztak kint, addig vagy kétszer emlegetett Ati, de terelhető volt a figyelme. :) Holnap pedig ott is ebédelhet, ha megyünk a nátha miatt.

2. nap

Ma délelőtt kicsit szívszorulva mentem Atival a bölcsibe, mert kitettem a "fészbúk"-os üzifalamra a blogom linkjét, és a gondozónénink az ismerősöm. De aztán olvasta, avagy sem, nem nézett rám máshogy senki. :)
Most bent voltak a gyerekek (jó ködös hideg idő van), Ati kicsit megütközve nézte őket, ahogy motoroztak. Itthon ugyanis szigorúan csak az udvaron lehet motorozni. Aztán bementünk a csoportszobába, ahol az ideje első felét vasalással, a másik felét pedig főzéssel töltötte. Annyit mondott a g.néni, jó, hogy ilyen sokáig le tudja foglalni 1-1 játék. Nem tudom, mi lesz, ha majd nem lesz újdonság neki minden... Alig akart eljönni, de miután a gyerekek sikítoztak, attól megijedt és jöhettünk is gyorsan.

1.nap

Ma kezdetét vette életünk újabb felvonása: először voltunk a bölcsiben. Ati motorozott, kívámcsian vizsgálta a többi gyereket, de aztán olyan 3/4 óra múlva megunta. A teraszon voltak, mindenáron le akart menni a faházakba a fűbe. Csak akkor mehetett be, amikor eljöttünk, mert egyébként nem engedik a fűbe a gyerekeket csak nyáron. Találkoztunk kb. 5 vagy 6 gondozónénivel, mindenkinek köszöntem illedelmesen, hogy Jó napot kívánok, morogtak vmit az orruk alatt. Egyedül egy idősebb gondozónéni jött oda bemutatkozni, hogy ez és ez, és ő ugyan a másik csoportban van, de biztosan fogunk találkozni. Szóval kicsit furi volt így nekem... De mindegy gyorsan eltelik ez az 1 év, és a mi nénink aranyos.

El akartam vinni Fül-Orr-Gégészhez, mert pár napja horkolva alszik, meg kicsit orrhangja is van. Közölte, hogy ő ugyan nem jön az orrnézős bácsihoz és elaludt (nem is horkol..):

Apa táblát készített neki:

Sütő

Sajnos nem találtam meg sehol az eredeti szöveget, de vmi ilyesmi:
Recept kisgyerekes anyukáknak:
1.Vedd ki a macit a sütőből.
2.Készítsd elő a hozzávalókat.
3. Vedd ki a macit a sütőből.
4. Keverd össze a hozzávalókat.
5. Vedd ki a macit a sütőből.
6. Gyújtsd be a sütőt.
7. Vedd ki a macit a sütőből.
8. Tedd be a sütit a sütőbe.
9. Vedd ki azt a nyamvadt füstölgő macit a sütőből, kezeld le a gyereked égési sérüléseit.
10. Vedd ki a szénné égett macit és a sütit a sütőből.

Ati újabban állandóan telepakolja a sütőt különböző dolgokkal, mondván, hogy süt. Éppen amit talál és elér, beteszi. Szét kell néznem, mielőtt begyújtom, nehogy meglepetés érjen.

Csütörtökön, ha minden jól megy, kezdhetjük a bölcsit. Nagyon várja már, sokat emlegeti.

Macikiállítás

Tegnap Macikiállításon voltunk a Gyerekkönyvtárban. Ati nagyon élvezte, alig tudtuk elvonszolni onnan. Teával, kávéval kínálta a macikat. Az egyik macinál egy gitár volt, közölte, hogy félek a gitájtól. Nem tudom, mit látott meg benne, amit mi nem...

Ati, amint eteti a mackót:

A mi mackónk, virágos ruhában megbújva: (Apa szerint fiú, csak lányruhába bújt)

Végül Mami mackója fökötőben és szemüvegben:

                                     

Bölcsikezdés betegség miatt elmaradt, remélem, jövő hét csütörtök- pénteken már tudunk menni.

Pepi-kert

Ma kirándulni voltunk Szarvason az Arborétumban. Ati nagyon élvezte egészen addig, amíg meg nem ismerkedett közelebbről a csalánnal:

Volt nagy bújás Apához egészen adig, amíg nem találtunk egy kiszáradt fát, amire föl lehetett ülni:

Az igazság az, hogy színesebbnek vártuk az erdőt, de még nagyon sok zöld volt. Amelyik fának színes volt e levele, az pedig már lehullott. De sétáltunk egy jó nagyot, jól éreztük magunkat. Végül pedig az otthonról hozott szendvicseket megebédeltük:

Ati folyamatosan azt kurjongatta, hogy itt a tavasz!

Pisztoly

Ma megvettük az első igazán pasis játékot:

A története tegnapelőttre nyúlik vissza: délután játszótéren voltunk, és ott 4-5 éves forma kisfiúk szaladgáltak. Egyikük észrevett egy játékpisztolyt a földön, és mivel mi álltunk a legközelebb hozzá, megkérdezte, hogy nem-e a mienk. Mondatm, hogy nem, de Ati nem úgy gondolta.... Aztán ma délelőtt megint eszébe jutott a pisztoly, így aztán beszereztünk egyet. :)

Szépen rakja össze a mondatokat:
-Apa céges ótóval ment dogozni.
-Dogozik Apa, ment céges ótóval.
-Apa kiszállt céges ótóból ment dogozni.
A ragozásokat is cifrázza, mire kitalálja, mit is akar mondani, főleg, ha magáról beszél:
-Éhes Ati, eszik Ati eggeit.
-Eggeiiii!!!! Ati éhes.
-Megeszik Ati eggeit.
Nem hajlandó az asztalnál kimondani a jó étvágyat. De meg sem próbálja.
Azt szeretné, hogy építsen neki valaki tornyot:
-Építikanya tonnyot.
-Építikapa tonnyot.
-Ati szejel. (kalapáccsal, Apa szerszámaival)
-Ati nézi Bobot gépen.
-Nézikati Booooboooot.
Persze a Bob mesét is elmeséli:
-Bob jakta étját (rakta létrát) magasja.

Variációk születésnapra

Egyszem gyermekemnek 4 darab születésnapi tortája lett az idén.
Az elsőt Juditkától kapta, amikor Pesten voltunk:

Sajnos ott nem készült kép az ajándék kisautókról és a pulcsiról.
A másodikat a valóságos születésnapján kapta, Katával közösen, magam sütöttem:

Az ajándék vasútszett birtokba vétele:

A harmadik tortát hugomtól és anyukámtól:

És az ajándék (egy ló hátizsák):

Végül pedig a 4. tortát Mamitól:

Itt Bob mesteres készlet volt az ajándék:

Szóval teljesült az álma a tortákkal. :)

Szobatisztaság: kitaláltam, hogy mivel az utóbbi hetekben minden reggel elázik, ezért a hajnali ébredésnél kiviszem pisilni. Ezt ma hajnalban gondoltam elkezdeni, este meg is beszéltük. Eljött a hajnal, ki akartam venni a kiságyból, de nem akart WC-re menni, mondván, hogy rajta "penka"van. Erre mondják, hogy gyerek, nem hülye...

Jupiter és a születés

Ma voltunk a bölcsiben, megvan az időpont: okt.4. Pénteken pedig jön családot látogatni a kócosfogú Anikó néni. Ati alig akart eljönni, maradni szeretett volna még egy kicsit játszani. Úgy látom, kell már neki a társaság.
Este beszéltem telefonon a volt barinőmmel, továbbra sem vagyunk egy hullámhosszon. Olyan zagyvaságokat hord össze a munkahelyünkről, hogy el sem hiszem, direkt engem tüntet ki ezzel, vagy tényleg így is gondolja. De sztem az utóbbi. Apa meg nem győzi hangsúlyozni, hogy nem kell fölülnöm neki. De sajnos "elkelt" az állás, így marad a kórház.
Még a fürdőkádban is a benti dolgokon járt az agyam, amikor végeztem, szólt Apa, hogy menjünk Jupitert nézni:
http://www.origo.hu/tudomany/20100920-jupiter-galilei-holdak-tavcso-megfigyeles-2010ben-kozeli-es-fenyes.html
Tényleg jobb lett a kedvem, elmúlt a feszültségem. :)

Mivel sem tavaly, sem 2 éve még nem írtam blogot, gondoltam leírom az akkori történéseket, míg a részletek a feledés homályába nem merülnek:

208.09.20.-án este ilyentájban néztem a Beugrót a tv.ben, amire nem nagyon bírtam figyelni mert annyira izgultam közben. Fájdogált a hasam, nem nagyon, de rendszeresen, így aztán nem tudtam, hogy induljunk, vagy ne. Végül riasztottuk Irént (ő volt bent velem a szülésnél), és indultunk.
A Szülészeten majdnem körberöhögtek, hogy biztosan nem fogok szülni még, ha mosolyogni van kedvem. (Hozzáteszem, hogy a vajúdásom aladt végig nevetgéltünk, egyedül a kitolási szakasz fél órájában nem volt kedvem nevetni.) Adtak egy No-Spát és mehettem aludni egy kórterembe 3 kismamához, akiknél a babák is ott voltak.
Másnap reggel 7kor megtörtént a burokrepesztés, és 13:01-kor megszületett az ifjabbik Nagy Attila:

Mint a nagyok

Szobatisztasági projekt mostani állomása:
1. Használt pelenka levesz.
2. Meztelen alsóféllel és fölhúzott pólóval futás a WC-re, menet közben másik kézben kisszék.
3. Kisszék WC csésze elé, Ati rááll.
4. Pisilés a WC-be.
5.Miután VÉGRE nem jön több pisi, 1 kocka (ha anya épp nem figyel, több) WC papír tépése.
6. Pisicsöppek felitatása alaposan.
7. WC papír módszeres beledobálása a WC-be.
8. WC lehúzása (nyomógombos), amíg anya nem szól.
9. WC tető lehajtása, közben megvizsgálása.
10. Leszállás a székről, szék átvitele a fürdőszobába a kézmosó elé.
11. Fölállás a székre, csap megnyitása.
12. Amíg anya hagyja pancsolás.
13. Módszeres kéztörlés.
14. Anya és az öltözés elől elfutás.

Ezt minden pelenkacserénél végigcsináljuk. Szóval van remény...

Idézet

Ezt muszály idemásolnom:

"Fontold meg, mielőtt kézbe veszel és olvasni kezdesz egy könyvet – legalább úgy fontold meg, mint mikor bizalommal kezet adsz egy embernek. Mert a könyvnek lelked figyelmét adod egy időre; s nagyon sok ez, mert az élet rövid és lelked csak a tiéd. S ha már elszántad magad s olvasni kezdtél, olvasd lassan, nagyon figyelmesen és türelmesen, mintha méltányos okfejtéssel vitatkoznál. S ha ízlésed, meggyőződésed ellen szól is egy könyv vagy unalmas, bonyolult előadásmódja: olvasd végig a könyvet. De éppen, mert az élet rövid, s mert a könyv oly sok, mint a vízcsepp a tengerben, válogasd meg gondosan a könyvet, mielőtt felnyitod lapjait. Olvass következetesen és hűségesen, de válogass nagy figyelemmel, mert életed és értelmed egy töredékét a könyvnek ajándékozod, melyet éppen olvasol. Ha már nekiláttál az olvasásnak, maradj hűséges a könyvhöz, akkor is, ha ellened szól, lelked és értelmed ellen. A könyv lehet ellenfél is; végig kell vívni vele a párbajt. De csak méltó ellenfelekkel állj szóba; soha olyanokkal, kiknek – mint egy költő mondotta – párbaj közben vívóleckét is kell adni."


(Márai Sándor: Füveskönyv)

Faludy és vajas kenyér

Május közepe óta nyavalyogtam, hogy el szeretnék menni a Faludy emlékkiállításra a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Nagy kedvencem Faludy György, nem a versei miatt (képtelen vagyok verset olvasni és értelmezni), hanem az önéletrajzi könyvei fogtak meg. Amiket megélt, és ezeket ahogyan leírta, nagyon-nagyon élveztem a könyveit. Na, most ehhez képest ezt a kiállítást akár én is csinálhattam volna. Kiragadtak 1-1 mondatot a könyveiből, melléragasztottak 1-1 újságkivágást, 1-1 ember képét, akivel kapcsolatban volt a költő. Semmi személyes (hazudok, mert ott volt az írógépe és az íróigazolványa), olyan múzeumízű volt az egész.

Nem tudom, a gyerekeknek mikorra fejlődik ki a humorérzékük. Egyik délután levettem Atiról a pelenkát, kisgatyát kapott, és megbeszéltük, hogy bilibe fogunk pisilni. Egyszer sikerült is, másodszorra hiába kérdeztem, kell-e pisilnie, rázta a fejét és közben bepisilt. Ezek után megkérdeztem, mi egyebet tehetek még érte azon kívül, hogy kérdzgetem, kell-e pisilnie, mire közölte: vajas kenyér.
No komment.

Egy kép a budapesti napunkról (nem nagyon mert kimenni a kutyától):

Névadó

Megvolt tegnap délután a névadója a barinőm kisfiának. Kicsit húzós volt Tomikának, mert beteg volt, előte kapott Cataflam cseppeket, így jó sokat nyűglődött szegénykém. Talán nem bánják, ha teszek egy képet róluk:

A vacsora kecskepöri volt, finom. Ati iszonyú mennyiségű savanyú uborkát megevett, körbe ki is csípte a száját. És egy kép rólam Atival (a magassarkú miatt alig fértem bele a képbe-szerencsére hosszában):

A barinőm Atival (aki ott volt velem szülésnél):

Ati mondogatja, ha kap valamit, hogy köszönöm. Vagy esetleg, hogy tessék, attól függően, mi jut eszébe. Fölébred és közli, hogy Ati ébredt. Kommentálja, amit épp csinál. :)

Mi?

Pár napja Ati kérdezgeti rámutatva a tárgyakra, hogy mi, mi? Mármint mi ez, gondolom én. Igyekszem válaszolni rá, de ma pl. a boltba menet, mindenre mutogatott egymás után. Külön kb. 10 féle fűszálra, a kirakatban mindenre, ami fölkeltette az érdeklődését. Mire egy-egy valaminek kigondoltam a nevét (pl. dísztárgy a kirakatban), addigra már rég máshol járt. Délután visszakérdeztem, amikor megint "mizett", és tudtam, hogy ezt tudja (kuka). És lám, rá is vágta, hogy kuka. Lehet, csak próbára tesz, ÉN tudom-e még a neveket. :)
A j betűt zs-nek ejti. Bezsött Ati, razsol (rajzol) Ati.
Ma fecskendővel gyógyították Katával az állatokat. Aztán a bariba (ami báb) belecsöpögtetett egy kis teát, és közölte velem, hogy beszajt a baji, büdi.

Műveim és Bob

Amióta megkaptam a varrógépem, próbálok alkotni kisebb-nagyobb sikerrel:

-Anya vatta Atinak puát.

Eddig pelenkázóalátét volt a mosógép tetején, de teljesen szétment. Nem akartam, hogy csupasz fenékkel üljön a mosógépre fürdés után, vagy egy törölközőt teszegetni, ezt egyszerűbbnek láttam. Ugyan nem profi varrás, de a mienk. :)

Ez pedig ilyen volt- ilyen lett. Ezt az asztalt+ széket még én kaptam amikor 2 év körüli voltam, és most felújítottuk, amennyire tudtuk. Apa szerint 40 munkaóránk van benne.

Amikor Ati baba volt, nem tévéztünk. Csak esténként volt bekapcsolva, de napközben igyekeztem lefoglalni. Na, most rákapott a Bob-ra. Képes addig nyomogatni a tv, DVD, digi, és a rádió távijait, illetve a készülékeket, amíg valahogyan sikerül Bob-ot varázsolni a tv-re. Azt tátott szájjal nézi, sőt még kacag is rajta.

Zenei ízlése az icipici után:
 http://www.youtube.com/watch?v=r0uR2cNaqdE&feature=related
Nem is tudom, nevessek, vagy sírjak...

Ma itt volt Mami:
-Mit szeretnél a szülinapodra, Atikám? (kérdezte, persze választ nem várt igazán)
-Tojtát-közölte Ati Mami nem kis meglepetésére.

Költözés

Végre a végére értem a blogköltöztetésnek. Mi lett volna, ha tényleg minden nap írok?? Ez tényleg kezelhetőbb, igyekszem csinosítgatni.

Atin kitört a hasmars. Szegénykém egy csomószor kakált, a tegnap éjszakánk elég gáz volt, hajnalban hőemelkedett. Délelőtt bágyadt is volt, de aztán mire fölébredt a délutáni alvásból, jókedvű volt. Kicsit parázok, mert itt a kórházban meg sem nézik a hasmenős gyerekeket, egyből Szolnokra küldik őket. Remélem, nem lesz lázas.

Tegnap délután megvolt a nyár utolsó strandolása, jó volt. Kb. 1 órát fürödtünk, utána homokoztunk.
Csütörtökön pedig Szolnokon voltunk a lányoknak tanszereket vásárolni. Atival nem lehetett bírni, rohangált a polcok között, mindent lelökdösött volna. Egy nagyobb hiszti után kénytelen voltam rálegyinteni a kezére (vmi drága kütyüt sodort le épp készakarva a polcról), utána megsértődött és bele tudtuk ültetni a kocsiba.

Túji vásáj

Vasárnap Túri vásár volt:

- Apa vett ufit Atinak.

Sajnos vissza kellett térnünk erre a "bakocsira", mert a sportbakocsi megadta magát. Apa közölte, hogy nem hajlandó többet költeni bakocsira. Végülis már nem használjuk sűrűn, mert a városban biciklivel közlekedünk.

Ma beadtam a kérelmet a MÁK-hoz GYES-re. 2008. januárjának végén (amikor pozitívat teszteltem), nem gondoltam, hogy legszívesebben a 3. évet is itthon maradnék. Meg voltam róla győződve, hogy én aztán tuti nem fogom bírni itthon, max. 1 évig. Nem nagyon volt elképzelésem arról, mit jelent Anyának lenni.
Ma a macskánk egerészett:

Munkáról persze semmi hír...
Holnap szeretnék menni strandra, miután az időjósok szerint ez lesz az utolsó meleg nap. Remélem, kijutunk.

Egészségügy

Egyáltalán nem csodálkozom rajta, hogy az egészségügy ott tart, ahol tart. Ha egyes orvosok megtehetik, hogy reggel ne menjenk ki körzetbe egy faluba, és egyes nővérek pedig beülhetnek a rendelőbe "rendelni", itt már tényleg az ember ér keveset.

Történt, hogy a lány (akivel ugye nem barátkozom), fölhívott, ahol helyettesít időnként körzetben a dr-t is helyettesítő orvos nővért keres. Én meg ugye nem akarok megőszülni ágy mellett(pedig sztem csak ez lesz a vége), megkérdezte, hogy ajánlhat-e engem. Nagy boldogan mondtam, persze, minden további nélkül. Megbeszéltük, amikor legközelebb együtt dolgozik a dr.-nővel, akkor mondja, és szól utána. Kis naív aznap délután rácsörögtem (mégse ő fizesse a tel.számlát az én érdekemben), de gyorsan le lettem rázva. Kiderült, reggel telefonált a dr.nő, hogy nem megy be rendelni, a lány egyedül volt délelőtt. Miután erre rácsodálkoztam, közölte velem gúnyosan, hogy erről írhatna ő is blogot. Itt el is szakadt a cérna, továbbra sem kell barátkozni, és munkám is van egyenlőre. Mert ugyan úgy tette le a telefont, hogy "majd visszahívlak", hát atóta is hív...
Csak azt nem tudom, hogy mit gondolhatnak azok a nénikék-bácsikák, akik alig várják a reggelt, mert rosszul érezték magukat éjszaka, bemennek a rendelőbe, ahol kiderül, hogy nincs orvos, majd egyszer lesz. Mit gondol az anya, aki aggódik az egész éjjel lázas gyerekéért? Mit gondol a férfi, aki nem ment el aznap napszámba, mert fáj vhol vmilye? És mit gondol az orvos, ma nincs kedvem a falusiakhoz?????

Ati nagyon ügyesen összerakja a szavakat. Kedden apa elvitte Sárát Pestre orvoshoz:
- Apa vitte Sáját ótóval doktoj nénihez.
-Mit csinál Apa?
-Dojgozik munkaelyen.
-Kata ement Ádához dógája. (Kata elment Ádámhoz dolgára)
Ha valamit elvesz valahonnan, közli közben, hogy tessék Ati.

Polgári élet icipicivel

Már második szombat este ettünk étteremben Atival. Ugyan nem NAGYON türelmesen, de tűrhetően végigvárja, mire kihozzák az ételt, viszont ha befejeztük, azonnal indulnunk kell. Apa szerint a polgári életre neveljük.


A mostani nagy kedvenc: (erre fekszünk és kelünk, és az autóban énekeljük)

http://www.youtube.com/watch?v=1kCt5tVTpbs

Iggg

Ati ingimádó lett. Amióta egyszer ráadtam egy inget, azóta alig lehet más ruhát adni rá. Mondja, hogy apa, apa (az apja is szokott viselni időnként), és szalad a tükörhöz megcsodálni magát benne.
Ma voltunk a szentesi strandon. Hát nem voltam hasraesve tőle, mert a kicsi gyerekmedence közepén egy gomba van, amiből időnként dől a víz és félt tőle Ati, a nagyobb medence pedig állig ért neki és tele volt nagyobb gyerekkel. A víz is hidegebb volt, mint Túrkevén.

Egyáltalán nem vagyok trendi anyuka, mert beletettem a fejem a vízbe és vizes lett a hajam. Ez most nem dívik, napszemüvegben kell sétálni a vízben.

Bolhák és mondatok

Úgy tünik, 1-2 kóbor bolhát kivéve, véget ért a bolhátlanítás. Bár K. azóta sem volt itthon, így aztán senki sem járt a házban, éppen lehetnek is...


Ati kezdi tudatosan használni a szavakat, mondatokká fűzve. A tudatosság alatt azt értem, hogy kérdésekre érthető szavakkal, esetleg mondatokkal válaszol:
Ati: bújok, bújok.
Apa: hová bújsz?
Ati: seggedbe.
Apa: sárga bari?
Elmondja, hogy "apa ment dogozni (dolgozni, nem drogozni)". A fiúknat fijúnak hívja, a lányokat jányoknak. A nénik nénik, a bácsik bácsik. Nagyon megtanulta, hogy ő Ati baba. Ha valamit szeretne, már mondja is, hogy Ati baba, vagy Ati babáé.

Ma pedig kiderült, hogy december 10.-ig még itthon lehetek. 57 nap szabim van.

Hétvége szíóval

Csaba napot tartani itt voltak a barátaink Szegedről. Jól éretük magunkat, voltak nagy dőzsölések. Ati is jól érezte magát:

Ma délután pedig a Peresen voltunk, ahol nagy esemény történt: meganult szíó-val (szívószállal) inni! :D

K. házában bolhahemzsegés tört ki. Most nagy erőkkel folyik a takarítés-bolhátlanítás. :(

Fóbia

Pár napja hűvösebb van, zoknit kellett Atira adni. Ezek új zoknik, még nem használta őket, azért szöszölődnek. Este fürdésnél pedig kiázik a lábujjai közül. Még szerencse, hogy a végén veszi észre, mert kiabálva ugrik ki a kádból, hogy szösz, szösz. A szösz pedig támad....


Másik fóbia a pokkk (pók) lett. Ami ugye norm. esetben szintén nem bánt, de szerintem Ati óriásinak láthatja őket, vagy látja a szemükben az ellenszenvet, nem tudom.

A blét (légy) pedig fújjj-ni kell, vagy leütni. :)

Másik

Atinak szavajárása lett. Mindenhez hozzáfűzi, hogy másik. Ha van belőle másik, ha nincs.


Elkezdte használni az igéket is. Pl. ha valami elmegy, cica, vagy pók, közli, hogy elment. Ma véletlenül a fejére csöppent egy kis víz a kezemről, mondta, hogy csepp.

Nem értem

Nem értem már xedjére, miért kell okosabbnak lennem a gyógyszertárosoknál. Tegnap bementünk, melegkiütésre kértem volna vmi csodaszert. Miután nézett rám a leány nagy szemekkel, javasolta a Panthenolt. Hát én meg nem gondoltam Panthenollal kenegetni a gyerekem pöttyeit. Ezek után én tettem javaslatot a mentholos hintőporra, erre nagyon megörült a lyány, hogy az van,van. és boldogan távoztunk a 200ft-os púderrel.


Nem értem, a gyerekemnek miért jó a közösbe kitett vizekből inni, amikor kizárólag almalével, vagy vmi lónyállal hígított vizet hajlandó meginni otthon. A gyógyszertárban és a Műv. házbam is a kancsóba kitett szép sárga színű csapvizet issza.

Nem értem mostanában elég sokszor, hogy mit akar mondani. De azt nagyon akarja, főleg, ha nem értem. Most már mindenkit a nevén nevez, nincs nagyon lerövidítés, csak az r betűt selypíti. Úgy tűnik, Bob mester szó szerint építő jellegű mese, mert ma is többször leült a játékai mellé, hogy épít, épít. Megjött a beleülős kacsa úszógumi, remélem, ki is tudjuk próbálni ma, mert tegnap nem sikerült, esett egy nagy zuhé délután.

Nem értem, hogy emberek miért képesek hazudozni, amikor a saját hülyeségükről van szó. Engem nem annyira érdekel ki hogyan csinál mártírt magából, de még a körítése sem. Na ezért nem vágyom vissza dolgozni.

Apa-anya-apa-anya

Mostanában így emleget bennünket Ati: apa-anya-ati. A sorrend változik, de bármit csinálunk, vagy megyünk valahová, mindenki teszi és jön. Családcentrikus. Abban a hátrányos helyzetben van szegény, hogy együtt és szépen élnek a szülei. (kopp-kopp). Kicsit meghisztisedett a fiatalember, ha vmi nem úgy van, ahogy ő kitalálja. Már most képes látványosan unatkozni, unalomból enni-inni.


Már voltunk strandon azóta is:

A postások kiccsit morcosak rám, amiét rájuk uszítottam a központi ügyfélszolgálatot. De nem érdekel, hátha meglesz a telefon, bár nem bízom benne.

Sihuhu

Délután kivittük Atit az állomásra vonatot nézni. Nagyon tetszettek neki. Úgy gondolom, nemsokára Thomasnak lesz szezonja.


Betegségileg jól vagyunk, népi módszert alkalmaztam az éjszakai nyugodt alvásra: 1 lábas gőzölgő kamillateát tettem az ágya alá, így jól aludt.

Ta

Megvolt az első strandolásunk. Élvezte Ati, miután rákapott az ízére. Ment a saját feje után, Anya meg követe. A nekem derékig érő vízben fogtam a kezemben és siklattam. Ez nagyon tetszett neki, csak nem értette, miért fogom mindig. A pancsolóban is töltött egy kis időt, csak miután egyre bátrabban utánozta a nagyokat, rá kellett jönnie, hogy még mindig nem lehet levegőt venni a vízben. :)


Levelezésbe kezdtem a postával a telefonos história miatt. Itt ugyanis azt mondták, hogy nem dobnak be értesítőt a nem ajánlva föladott küldeményekre. Írtam az ügyfélszolgálatnak, ahol azt válaszolták, hogy megpróbálnak utánnanézni a csomagomnak. Remélem, sikerül...

Boc

Délután a játszón a városi bohóc előadása volt. Hát Ati nem volt annyira hasraesve tőle, de ahogy láttuk, más gyerekek is inkább a játékokat választották.


Elcseréltem a régi rossz fényképezőnket a Teszveszen egy telefonra. Vagy mégsem, ugyanis nem érkezett meg a telefon. Hát remélem, meglesz. Szánalmasnak érzem egy rossza fényképezőgép miatt cirkuszolni, de utánajárok azért.

Nyaralás

Épp nyaralunk a mamánál. Végre itt a nyár is, a múlt heti tiszakécskei "partiból" nem lett semmi.

Ati nagyon aktívan közreműködik mindenben, segíti a dolgok haladását. (ami ugye csak neki segítség. :) ). Kitört belőle az éntudat, ha szeretne valamit, mondja, hogy Ati, Ati. A játszótéren rászólt a nagyobb lányokra is, hogy fáradjanak le a hintáról: rájuk kiabált, hogy Atiiiii.
Sétáltunk a ház előtt, jött egy férfi. A következő párbeszéd zajlott le:
-Néni, néni, néni- és mutat a férfira.
-Nem, nem néni, bácsi. (mondja anya)
-Örülök, hogy látszik, hogy nem vagyok néni! (mondja a férfi, aki már közben eltávolodott, és már nem hallotta):
-Ádá, Ádá (ő Kata-aka barátja)
-Nem tudom mi a neve a bácsinak, lehet, hogy nem Ádám.
Szóval így kellene pasizni a gyerekkel.

Atsssz

Atsssz=játszótér. Kisfiam az utóbbi napokban vad lett. De csak akkor, ha más gyerekek is vannak a közelében. Ma a játszótér homokozójában szétrugdosta a többi gyerek művét, és dobálta rájuk a homokot. mivel nem tudtam vele mit csinálni (mégsem verhetem meg), hazamentünk. Előtte még azért kicsúzdászta magát, nem ezzel kezdte. Gondolom, a bölcsiben/oviban majd eldöntik egymás között, ki lesz aki szétdúlja mások művét és ki lesz, aki hagyja.


Holnap megyünk Tiszakécskére ismerkedési délutánra, egy teljesen ismeretlen házaspárhoz és ismeretlen nemű és korú gyermekeihez. Apa ismizi a férjet a Travián nevű hősjátékból.

Aliga

Túl vagyunk az első külön töltött napon és éjszakán. Szerencsére nagyon jól vette az akadályt (túl jól), semmi probléma nem volt vele. Vasárnap, amikor megérkeztünk, látványos örömujjongás nem fogadott bennünket, sőt még egy jó félóra kellett, hogy feloldódjon. Lehet, hogy megsértődött?! A hugom megtanította neki, hogy Aliga (aiga).

Apával mi Balatonaligán votlunk, kisebb-nagyobb kellemetlenségek ellenére jól éreztük magunkat. Sajnos fürödni nem tudtunk ,mert nagyon hideg volt a víz. Megnéztük az egykori pártelnökök szocreálos villáját:

Ez volt a klub. :)

Este pedig Demjén Rózsi koncert volt, ami meglepően jól sikeredett.

Nyár van, nyár

Végre itt a nyár, amit a hosszú téli estéken úúúúgy vártunk. Ennek örömére Atinak is nyári frizkója lett:

Nagyon szépen viselkedett a fodrásznál, tűrte nyugodtan a fazonírozást.

És igen, villáskulcs van a kezében és kávéfoltos a trikója. Mint a nagyfiúk...

A jó idő örömére pelus nélkül van szinte egész nap. Tegnap pedig életében először sikerült bilibe kakálni! Eddig húzódozott a bilire való ráülésről, de tegnap Apának sikerült rávennie, hogy ráüljön. Állva pisil, ezt nem tudom, majd hagyják-e a bölcsiben.

Martini

Néha iszom 1-1 korty Martinit a Martinis poharamból. Ati megtanulta, hogy abból a pohárból CSAK anyi ihat, ő nem. Ma a vacsora sztrapacska volt, és a galuskához vizet a Martinis poharamból öntöttem. Kicsit később Ati csendben volt a konyhában, ami felettébb gyanús volt, hát látom, hogy az ominózus pohárból komótosan kortyolgatja a vizet. Amit egyébként norm. esetben meg nem inna.


Tegnap délután voltunk a játszón ismét, hát alaposan megizzasztott, mert az összes játék kellett, amit meglátott más gyerekek kezében, és csaka nagyok közé akart menni csúszdázni. Elnéztem más gyerekek szépen csúszdáztak a kicsi csúzdán, homokoztak nyugodtan másra sem nézve. Na, Ati aztán nem.

Októbertől bölcsis lesz, ha minden jól megy, ma voltunk bejelentkezni a vezetőnél. Szerintem simán ottmaradt volna játszani kicsit a gyerekekkel.

Fölújítottuk a kerti hintát, aminek örömére (vagy csak úgy) Ati elénekelte a Hinta-palinta c. dalt a nyelvén. A dallam volt fölismerhető. Nemhiába énekelek neki immár 21. hónapja...

Új szavak: cérna--céja, téli jószág--asss, ma este pedig a nonfiguratív szót gyakorolta.

Lett egy macskánk, ami Katáé, de úgy döntöttünk, mi is szeretjük. :D

Sihuhuhu 2.

Ma nagy hibát követtem el: Thomas filmeket töltöttem le. Most már csak sihuhuhu-t lehet nézni. Itt az eredménye, ha nem:

Gyereknap

Megvolt az első "tudatos" gyereknap. A sportpályán volt, de sajnos tiszta sár, dagonya volt minden. Atinak tettem ugyan gumicsizmát, de mi attól még sárosak lettünk, főleg, amikor kézben kellett vinni Atit a sáros csizmában. Tücsök Peti előadást néztünk, ami érdekelte, tátott szájjal nézte.

Délután pedig megnézztük a frissiben elkészült játszóteret, ahol jót nézelődött, csúszott párat a kiscsúzdán. Csak miután fölfelé lusta volt menni, így aztán gyorsan abbahagyta. És egy kölcsönmotoros kép:

Két embertől hallottam -eddig- negatív kritikát a gyereknapról, miszerint :"tiszta sár volt minden", és "gyenge volt a műsor". Hát szerintem pedig a rendezők nem tehettek a sárról, és mivel belépős volt, így nem voltak "perifériás" emberek, teljesen jó volt. A programokat pedig nyilván nem a felnőtt emberek agyához találták ki.

Szombaton esett az eső délután-este, így vendégeinkkel beszorultunk az eresz alá és a garázsba. Most éppen fordítva volt, mint egy héttel ezelőtt: mi lányok beszélgettünk nyögvenyelősen, apa pedig jót komázott Sanyival. Jobb híjján a lányt kérdezgettem a bécsi életükről...

Kapcsolatok

Úgy tűnik, mostanában megtalálnak bennünket az emberek. A múltkor ugye Apa Skype-s ismerősei, múlt pénteken a szegedi barátaink, szombatra pedig egy most Bécsben élő pár jelentkezett be hozzánk vizitálni. Csak halkan jegyzem meg, de valószínűleg a fiú szórakoztatására kellünk, ahogyan Apa megfogalmazta az én gondolataimat is. De mindegy, legalább lesz egy kis társadalmi életünk.


Múlt pénteken mi Henával jól éreztük magunkat, jót beszélgettünk itthon. A fiúknak nem volt fergeteges hangulatuk, dehát vessenek magukra...

Ati megtalálta a hangját. Újabban kiabál a családtagok után, nevüket mondogatva. Próbálgatja a szavak 2. szótagját is kimondani, nem csak az elsőt. Persze az elkelkáposztásítottalanították, vagy a fajtatiszta pincsikutya még nem megy, de igyekszünk.

Betegség

Holnap már megint nem jutunk el Ringatóra. Ati lebetegedett, meg nekem kell Endokrinológiára mennem Szolnokra. Már kedd óta köhög Ati, adtam neki a köptetőt, de tegnap este óta "húz" is a szuszogása. Persze az orvos után és nyilván a gyógyszerektől betegebb is lett. :(


Holnap este Apa pasivacsorára megy. Jön egy baráti házaspár Szegedről, akik nálunk fognak aludni, így aztán mi Anyával pedig csajvacsorát rendezünk Atival. :) Bízom benne, hogy összehasonlíthatalanul jobb lesz a munkahelyi "bulinál".

Anyi

Meg lettem szólítva gyermekem által. Eddig, ha nagyon akart, ajajajaj voltam. Hétvégén pedig előléptem anyivá.


Ma vacsizni voltunk Apával. Ati addig a maminál volt, ahol meguzsonna-vacsorázott. Nevezetesen di-t, azaz dinnyét. Nagyon jól viselkedett, amíg meg nem érkeztünk, mert így, hogy már volt hátországa, pakolt volna mindent.

Egyébként szürke-esős napok vannak, be vagyunk szorulva a házba. :(

Városnap

A idén nem volt majálisunk, hanem városnapot szervezett a város vezetősége. Ma volt Onisim Colta képzőművész kiállításának a megnyitója. mi egy órával később mentünk, hogy Atival nyugodtan meg tudjuk nézni. Kerestem képeket a neten az alkotásairól, de egyenként nem találtam sajnos, pedig meg akartam mutatni, melyik tetszett nekünk.


Esténként Ati nem igényli napok óta fürdésnél a csúszásgátlót a kádba. Bátorkodunk, bátorkodunk...

Kisautó

Ma elkezdte Ati tologatni a kisautóit. :) Talán lassan lesz értelme a játékoknak is. Tegnap pedig amiket húzni lehet, azokat húzta maga után. Nemhiába mutogattam neki... Újabban almát rágcsálunk és köpködjük. Illetve ammát.


Nem tudom más városban milyen bababoltosok vannak, de itt egyszerűen borzalmasak. Ott vágják át az ember lányát, ahol nem szégyellik. Miből gondolják vajon, hogy egy anya esetleg hülye is? Miért nem érdekük, hogy az ő boltjukba menjek vissza, és ne adj isten, még esetleg szívesen is?! Szerencsére "csak" pelenkáért járunk oda, ami remélhetőleg túl sokáig már nem kell.

Persze a napokban az egyik duriban is megvezettek majdnem. Ki volt írva táblára, hogy fürdőruha 300ft. Választottam is nagy örömmel egy bikinit. Megkérdeztem azért a pénztári sorállás előtt, még mindig 300ft-e az ára? Erre az eladó közölte velem, az már régi akció, csak nem vették be a táblát. Na, jól nem is vettem semmit tőle, de szerintem be sem teszem többé a lábam oda.

Szemészet és szocializálódás

Túl vagyunk ismét egy fél éves szemészeti kontrollon. Ati nagyon rendesen viselkedett, mert nyugodtan ült az ölemben, és oda nézett/kukucskált, ahová kellett. Így aztán nem került sor a pupillatágításra sem. Legközelebb megint fél év múlva megyünk.


Péntek este pedig Soma előadásán (a nőiességről, a nők szerepeiről) voltunk anyámmal, Atira addig a hugom vigyázott. Hát nem tudom... Érdekes dolgokról beszélt, élveztem is, de azért fizetni nem fiztnék érte, hogy meghallgassam. Sok mindenről tudtam már eddig is, így napok múlva szinte már alig tudom felidézni, miről is volt szó.

Vasárnap baráti ebéd, délután volt. Grillezés a kertben, ami kissé kalandosan kezdődött, mert ígéretet kaptunk halra, ami végül nem érkezett meg, így 10kor szaladás a boltba, mit adjunk enni a vendégeinknek. Egy házaspár jött a 2 éves kisfiukkal, így Ati kicsit megint "gyerekszocializálódhatott". Persze nagyon kellett figyelni, nehogy egy óvatlan pillanatban bántsák egymást. Eddig is tudtam, de most már tuti biztos vagyok benne: gondozónő nem lennék. 15 évesen bölcsődei gyakorlaton voltunk, ott már sejtettem, hogy így lesz...

Ma délelőtt tojásért mentünk egy idős nénihez, akinél rengeteg tyúk és kakas volt az udvaron. Ati tátott szájjal nézte a jószágokat és próbálta utánozni a kukorékolást, kárálást. Végül alig akart eljönni és minden udvarba be kellett nézni, nincs-e véletlenül kukuriku valahol.

Járóka

Kb. 1 évvel ezelőtt beruháztunk járókára. Úgy gondoltam (ha-ha), majd az ifjú szépen eljátszogat benne, amíg teszek-veszek. Aztán múltak a napok-hetek, és a járóka gyerekmentes maradt. Játéktárolónak használtuk. Megszoktam, hogy mindent együtt csinálunk a gyermekkel, jön utánam, ő is teszi-veszi a dolgait. Amikor néha beletettem, hátha ellesz kicsit nélkülem jelszóval, ő nem értette (jogosan), most miért kell neki bezárva lennie. Végül eladtuk a b.nőméknek. Akiknél ma voltunk, és mit látunk:

Betetette magát a járókába. Lehet, hogy csak azért, mert meg akart szabadulni a 10 hónapos Tomitól?!

Ma este hason (hasamon) feküdtem. Ati ráült a hátamra, és közölte, hogy gyígyígyí! Mindig rácsodálkozom, mennyire összekombinálja a dolgokat. (tudom, gyerek, nem hülye). Eddig lovacskázni csak a hintalóval szoktunk és mondókázni. Most valahogy beugorhatott neki, anyán is lehet(ne) lovagolni. :D

Addig jó, hogy eper lett a teteje. De hogyan lesz az eperből Ati????

Játszótér az étteremben

Megtörtént Ati bevezetése az éttermek világába. Ez volt a majálisunk. Volt az udvarán egy kis játszótér, Atit alig bírtuk elvonszolni onnan. Még az ebéd sem érdekelte különösebben.

Délután pedg fűnyírás és tűzrakás volt a program, este szalonnasütés. Nagyon élvezte, most kicsit borongósabb az idő, és esik néha, nem is tud magával mit kezdeni idebent.
Végre Apa is hazatalált végleg, nem megy már el. Visszatér az életünk a norm. kerékvágásba. :) Nem nekem való ez a szalmaözvegység. Az ember elvégre társas lény, jó, hogy van Ati, de ő a gyerekem...

Kalapács és rendőrség

Sokat vagyunk kint az udvaron. mihelyst kiteszi a lábát Ati egyből hajtogarja, hogy apapapap. Ami ebben a környezetben kalapácsot jelent. Amikor megtaláljuk (nem egyszerű, mert mikor hol esik ki a kezéből, mielőtt bemegyünk), kezdődik az ütleg. Nagyon kell rá figyelni, mert tényleg mindenre ráüt, és nem kis erővel.


Ismét vidéken voltunk, hazafelé jövet megállított egy rendőr. Benézett az autóba, és így szólt:
-Ja, babával van? Akkor menjen tovább.
Nem tudtam megkérdezni, miért állított meg egyáltalán, mert már lépett is tovább, hogy leintse a következő autót. 4 éves volán mögötti pályafutásom alazz nem volt eddig szerencsém közelről közeget látni. :D

Ma este nem volt kedve bilizni Atinak. Megunta?!

Az egyik kolleganőm megy vissza dolgozni nemsokára. Legalább látom, hogyan működik a dolog. Mindenesetre a napokban azt mondták neki, mindenkit oda vesznek vissza, ahonnan elment szülni. Így van esélyem a Sürgősségire is. Persze őszig akár változhat is.

Mimimi

A tegnapi nap slágerszava a mi volt. Arra nem jöttem rá, mit jelent, egyáltalán jelent-e valamit Ati számára, vagy csak tetszik neki. De mondta folyamatosan.


A mai napi jótéteményem is megvolt: bementem a gyógyszertárba, és magam elé engedtem egy rossz sorban álló és rossz színben játszó nagypocakos kismamát. Szegény nagyon hálás volt, látszott rajta, hogy nem bírna sokáig ott álldogálni.

Délután a szomszéd faluban voltunk a hímzőkörrel (a barátnőm vezeti, én csak időnként segítek ebben-abban) fotokiállítást megnézni. Sajnos én nem sokat láttam belőle, mert a szerteszét kószáló gyerekemet kellett hajkurásznom állandóan. Barátkozott a helyiekkel:

ÉÉÉs megy esténként a bilibe pisilés. Egészen addig, amíg el nem kezd zenélni...

Bili és család

A fürdés előtti rituáléhoz hozzátartozik, amióta Ati állni tud, hogy odapisil a kád elé. Alig várja esténként, hogy végre lekerüljön róla a pelus és folyhat a lé szabadon. Ezt kihasználva, arra gondoltam, hogy itt kezdjük a bilibe pisilést: amikor csurog, majd gyorsan odatartom, és tök jó lesz. Eleinte megijedt és nézett csodálkozva, mit akarok ezzel a vacakkal. Tegnapelőtt aztán megtört a jég és sikerült belelógatni a "kígyót", és eltalálni a bili alját. Ami ennek örömére zenélni kezdett, így aztán ettől ijedt meg. miután elmostam és elhallgatott, visszatettem a földre, Ati néz, miért nem zenél. Mondtam neki, hogy csak pisire, vagy kakára reagál. Ezek után föléhajolt és belecsurgatta a nyálát, majd diadalittasan rám nézett, hogy erre is zenél. Ma este pedig teljesen önállóan sikerült belevégezni a dolgát. már csak az a baj, hogy állva teszi. Dehát nem pisilnek ülve örökké a fiúk.... Vagy nem?

Ma nagy családi ebéd volt az udvaron. Próbálgatta mondani a nevüket a nővéreinek, de aki megmaradt, az Nyunyu (illetve mikor hogyan jön ki a száján, mint a dugó, ami kuku, vagy kuko, esetleg kuka), illetve szülei nagy örömére Mami is Mami lett és nem Mama (sikerült eleget mondani neki :D).
És egy tavaszi almafavirágos kép:

Szentimentalizmus

2008.09.21.-ig azt gondoltam magamról, hogy én egy kemény csaj vagyok, akit nehéz megríkatni. Ati születésével fordult egyet (vagy többet) a világom. Időnként olvasok végül vidámra forduló, de nem vidám történeteket emberekről, és folynak a könnyeim. Itthon a GYED alatt az embernek sok minden megfordul a fejében, de egyben biztos votlam, hogy nem akarok életem végéig nővér lenni. De amikor gyógyulásokról és köszönetekről olvasok, bevillannak arcok és esetek, amik megtörténtek velem, amiknek részese lehettem eddigi munkám során. És ezek nagyon jó érzéssel töltenek el, lassacskán rájövök, hogy ez igenis jó hatással van rám. Az éjszakázások és a hétvégi dolgozások biztosan nagyon nehezek lesznek, az ünnepekről már nem is beszélve, de biztosan megoldjuk majd őket valahogy.


Ati nem ette meg az igazi sóskát sem. A vajas kenyér jobban ízlett. Délután találkozunk egy ismerős-barátnővel, akinek 3 éves a kislánya. Kíváncsi leszek, Ati hogy fog viselkedni vele, egyáltalán tudomást vesz-e róla. Az anyuka kolleganőm lesz, amikor visszamegyek dolgozni.
Eltelt a délután. Érdekes volt látni Atit, ahogyan szemlélte Lujzit. Persze mindig az a játék, vagy tárgy kellett neki, amivel épp a kislány játszott. Próbálta kalapáccsal ütni, lökdösni, és minden egyéb erőszakosságot, hogy az ő akarata érvényesüljön. De Lujzi nagyon rendesen viselkedett, mert ráhagyta és inkább odébbállt.
Az anyuka próbálta fölvenni barátságunk elvesztett fonalát, számomra elég kevés sikerrel. Sajnos eljátszotta a bizalmamat egy párszor és sikerült nem épp megfelelő módon kezelni helyzeteket. De azt gondolom, mivel együtt fogunk dolgozni, valamilyen szinten kell norm. kapcsolatot tartanunk. Majd az idő vasfoga... és végül még egy idézet a mai napra, kavargó gondolataim tükrében:

Petronius: A barátságról


Áll a barátság szép neve, míg látjátok a hasznát;
ámde az ostáblán meg sosem áll a kavics.
Míg a szerencse kitart, nem sápad az arcnak a máza,
hátat fordíttok, hogyha enyész, gonoszul.
Színjáték a világ! Apa-jelmezben van az egyik,
ez megjátssza fiát, az meg a vén zsugorit, -
majd a szövegkönyv végét jelzi vidám szerepüknek,
s íme: lehullik a maszk, s láthatod arcukat is

Parfüm 2.

A mai napot adtam magamnak még haladéknak, ha nem jön meg a parfümöm, megfogalmazok "ezeknek" valami levelet, hogy mégis, hogy gondolják ezt?! :D Végül megérkezett, Kata épp összefutott a futárszolgálattal, és behozta nem kis irigységgel...
Igazából egy baja van, én az édes illatokat szeretem, ez pedig nem az. De szerintem azért el fogom használni.
Ennek örömére meg is vettem az újságot. Kicsit megcsinosították ugyan az írásomat, de ez nem ártott neki. Kivették a többi anyukáról szóló soraimat.(a francba...)

Ati élvezi a jó időt, délelőtt, délután kint vagyunk, bóklászik a kertben, kavicsozik. Ma délután fölmentünk a főtérre, ott számolta a köveket, amíg meg nem unta. Vettem neki egy kisautót, amit ha megnyomunk a tetején, magától gurul. Nagyokat kacagott rajta este. Új szavai: kukuku (kukuriku), kokoko (kotkotkot), és a sok lovas mondóka után a gyígyígyí. Amikor kakál, bejelenti előtte, hogy kaka. A bilit isnmeri, de nem hajlandó tudomást venni róla.

Tegnap hosszú idő óta először (kopp-kopp) megint elég sz*r éjszakája volt, 1/2 3-4ig nem aludt, csak mocorgott, beszélgetett. Remélem, ez csak átmeneti, és visszatér a jól alváshoz.

Szürke napok madarakkal

Szombaton végre hazajött Apa egy kicsit. Hááát, Ati nem nagyon tudott vele mit kezdeni az első 1/2 órában, de utána feloldódott. Vasárnap családi fűnyírás volt, mindenki tolta a sajátját.

Tegnap egész nap esett az eső, beszorultunk a lakásba. Hogy ne csak Atiról legyen fent kép, mutatok madarakat a kertből:

Ati a hegyen

A jó idő örömére tiszteletünket tettük a bányatónál, ahol dombok (nekünk alföldi embereknek hegyek) vannak. Meg is volt az aznapra tervezett sportolásom: Atit kísérgettem föl s alá a csúszós lankákon.

Kipróbáltuk a libikókát:

Nem sikerült megérteni, hogy abba a nagy tóba miért nem lehet kavicsot dobálni. (meredek a partja és akkorát nem tudott dobni). De nagyon elfáradt, ennek örömére este valószínűleg megszállták a szörnyek a kiságyát, mert nem aludt benne, az édesapja helyén henyélt.

Továbbra sem értem az embereket, azaz boltosokat. Iszonyú mogorvák tudnak lenni, ha sziát köszönök, lejónapotoznak, ha meg illedelmesen jónapotkívánozok, akkor esetleg egy hello. A kiszolgálásról ne is beszéljek, ha esetleg kérdezésre vetemedek, esetleg kérni kell a terméket, időnként elbujdosnék, miért is kellett nekem idejönni. A francokért kell ilyen embereknek szolgáltatni?! Miért nem választottak olyan szakmát, ahol nem emberekkel kell kapcsolatot teremteni, hanem pl. paprikákkal.

Ma hazajön apa!!!!!

Ott is esik? Itt is esik...

2 napja esik az eső. De legalább végeztünk a tavaszi nagytakarítással édesanyám jóvoltából. Délután elállt ugyan kicsit, akkor gyorsan "megjárattuk" Atit, hogy meglegyen a napi kilométere. Tegnap ráadtam a gumicsizmát is, ami most nem ázott be. Lehet, hogy múltkor nem rendeltetésszerűen használtuk?!


Nagyon sokat igényli Ati a mondókázást, az ölbéli játékokat. 1-1et 5-6szor is megismételtet, közben próbálja a szavakat is formálni hozzá. Nagy kedvenc a "sima út", és a "csík-csík csík". Illetve az ujjal tenyérben játszott mutogatósokat is szereti.
Az uzsonna túró pont volt (sajnos nagyon bevillant a vaku, nélküle pedig homályos lett):

Közben fogtam, hogy ne érjen hozzá semmihez, mert a keze is szörnyű állapotban volt.

Újabban hanyatt vágja magát az ágyon, álló helyzetből. Ma nagyon be is ütötte a fejét a háttámlába. Azóta nem csinálta.
Apa sokat van emlegetve, bár ritkábban, mint hétfőn és tegnap. Főleg olyan dolgok kapcsán, amiket ő szokott használni: fűnyíró, öngyujtó, kalapács.

Ja, és még mindig nincs parfümöm. Fogalmam sincs róla, hogy merjek-e reklamálni a szerkesztőségnél, dehát mégiscsak megjelent a nevem is (adatvédelem, vagy mifene), legalább tényleg kapjak valamit.

Hová lett Apa?

Apa ma elhagyott bennünket 3 hétre. Illetve ez így nem igaz, mert hétvégére megmutatja magát egy kicsit. (hacsak le nem lép vmi özveggyel...) Ati nem annyira érti, miért csak a telefonban van apa, illetve rajzoltam neki egyet:

Nyugi Apa, élőben SOKKAL szebb vagy!!!!! Viszont így még édesanyád sem ismer meg...
Apa mellett, ha esetleg nehezen felismerhető, egy eper tartózkodik.
Semmi sem olyan, mint amit megszokott, de szerintem (legalábbis remélem), mire belejövünk, vége is lesz a három hétnek.
Kitettem a monitorra háttérképnek a múlt héten látott helikoptert. Majd reggel biztosan lesz nagy rácsodálkozás.

Délután átsétáltunk a zöldségeshez egy kis friss(?) gyümiért, zöldségért. Vennem kellett egy csomag tésztát is, mert Atinak eszébe jutott, hogy napokkal ezelőtt is vettünk. Ordított a tészták előtt, hogy márpedig ő vinni akar egy jó zörgős zacskóval. Hozta is hősiesen az első kavicsig, amit azonnal bele kellett dobni a pocsolyába.

Ringató

Elmaradt a Ringató. Nagyon szomorú voltam, mert várjuk, sajnos csak kéthetente van. Illetve én várom, de szerintem Ati is sejti, miről van szó, amikor fölsorolom neki a szavakat: babák, hegedű, furulya.

5 hónapos kora óta járunk, kezdetben ugyan nem volt nagyon kibékülve a dologgal, de nagyon örülök, hogy nem hallgattam senkire, és tovább jártunk. Mára már nyugodtan ül az ölemben, megbűvölve nézi a hangszereket, és szereti az énekeket is hallgatni. A játékok némelyikét nem szereti. Az én lelkemnek is nagyon jót tesz egy kicsit énekelni (bár nem tudok), és társaságban lenni.

Beázott a gumicsizma...

Hajszárítós néni helikopterrel

Ismét eszembe jutott az előző életem. Amikor megfordultam 1-1 boltban, vagy valami mások számára is elérhető helyen, és ott kisgyermekes anya "bajnokoskodott" 1-2 éves gyermekével, mindig arra gondoltam szemráncolva: nem igaz, hogy nem tudja fegyelmezni azt a gyereket, aki kóborol össze-vissza és pakol le mindent. Most én voltam a gyermekét megnevelni nem tudó anyuka, szám szerint 6 helyen voltunk, és ebből csak 1 helyen volt olyan bevásárlókosár, ami fegyelmezte a gyereket. Fölért egy egy órás intenzív sporttal, ahányszor Atit megfogtam, hogy ne pakolja le az összes mindeneket, illetve, amiket levett, azokat visszapakoltam. De lett gumicsizmánk (húúúú, az külön tortúra volt, a nagyobban -ami piros is volt ráadásul- nem volt hajlandó egy lépést sem tenni), és szerszámkészletünk (pont, mint az apáé).


Megtörtént az első fodrászolás is a hajszárítós néninél, íme az eredmény:

3-4szer csitt-csatt és oda is lett a puha babahaj. Szó szerint "levedlette" a babaságát. :( Akkor ijedt meg kicsit, amikor meglátta a haját különválva a fejétől. Utána egész este mutogatta a haját, hogy levágta a néni.

Ma pedig helikopter nézőben votlunk apa munkahelyén. Nem baj, hogy apa fogta a kezében, mert nem tudta, hogy kell-e félni tőle.

Képmutatás

"A gyerekeinket képmutatásra tanítjuk, a meg nem értett ünnepekkel, képmutatásra- érzelmeinkben."- Németh László

32 évig éltem (saját) gyerek nélkül. Megtehettem, hogy nem mentem olyan helyekre (pl. boltba), ahol nem volt szimpatikus az eladó. Gyerekkönyvtár, játszótér? Valaha a régmúltban... Amióta Attila megszületett, illetve már kismamaként is szembesültem a helyzettel, miszerint igenis föl kell tenni a pléhpofát és szépen kell mosolyogni olyan emberekre is, akikről nem túl pozitív a véleményem, ha a gyerekem érdeke úgy kívánja. Mi ez, ha nem képmutatás? Most még el is megy a dolog, de mi lesz akkor, ha elcsíp egy itthoni beszélgetést Apával, amikor negatívan nyilatkozom egy olyan emberről, akivel délelőtt még kedélyesen társalogtam? Mivel fogom ezt magyarázni? Nyilván továbbadom a képmutatást, aztán felnőttként eldöntheti, teszi-e. Mert szerintem kell valamilyen szintű képmutatás, ha nem akarok kirekesztett lenni a Társadalomból. Sajnos a mi városunk kicsi ahhoz, hogy ne legyek képmutató bizonyos helyzetekben.

Sárgák a fogai Atinak. Teljesen beparáztam, hogy én, mint nem odafigyelő anya,elrontottam valamit. Aztán kiderült, nem vagyunk egyedül a problémával. Így aztán most intenzív fogmosás van reggel-este. Szigorúan a borsónyi fogkrémet kettéosztva. Ugye a túl sok fluor sem jó...

Húsvét....
Nekünk ez semmit nem jelent, nem rendezünk nagy locsolkodást, illetve semmilyet. Évek óta csak esetleg a munkahelyemen locsoltak meg, de jól is van ez így. Idén még Attila sem látta jelentőségét, így ezt még megúszta Apa is. De szerintem a jövő évtől bizonytalan ideig kénytelen lesz locsolkodni járni...

Egy pozitív nap

Most már le merem írni, tegnap nagyon jó napom/napunk volt (utólag már csak nem rontja el senki?!). Délelőtt fodrász, addig a mami vigyázott Atira, és nagyon jól megértették egymást. Délután Szolnokon votlunk, ahol megkaptam a szülinapi ajándékomat, amire mellesleg rég vágytam, egy bőrkabit. :)))


Attila mindent próbál utánozni, szavakat és tetteket is. Irtó aranyos, ahogyan próbálja formálni a szavakat, utánozza elsősorban az én hanglejtésemet. Tegnap óta nekirohan a lábunknak, és átöleli. Lehet, hogy anyósom tanította? :) Ma megvettük az új tavaszi cipőt, nagyon rendesen tűrte a próbálgatást, csak a legvégére fogyott el a türelme, de addigra az enyém is.

Parfüm és kecskék

Tegnap emilt kaptam a Nők Lapja Évszakoktól:


Kedves ...,
Értesíteni szeretném, hogy a Nők Lapja Évszakok tavaszi számában az Ön levele volt az egyik, amely megjelent a lapban.Szeretném elkérni postai címét, amire elküldhetnénk ajándékát, ami egy Prada L’eau Ambrée parfüm.


Üdvözlettel:
Niedermüller Linda

El sem hiszem! Vagy annyira kevesen írtak, hogy a sok rossz közül választottak ki, vagy tényleg jót írtam. De azt gondolom, inkább biztatom magam, és tényleg tetszett nekik (mindenki döntse el maga):

Tisztelt Szerkesztőség!


A Piknik magazinon keresztül nagyon sok Nők Lapja Évszakok cikket olvastam. Sőt egy idő után rájöttem, hogy szinte ezek az írások tetszenek a legjobban, amelyeket az önök lapjából tallóztak. Sokáig hezitáltam, megvegyem-e magát az újságot, hiszen jó szokás szerint: „biztosan nem is jó a többi cikk”. Végül rászántam magam, és a téli számot megvásároltam, és jól tettem! GYED-en vagyok itthon a másfél éves kisfiammal, és ha bevalljuk magunknak, ha nem, az ember lelke bizony meg-megcsömrörlik egy idő után, és szüksége van valami másfajta „táplálékra” is. Sok szép gondolatra leltem egy-egy cikkben, amin kicsit érdemes merengeni (pl. a Kisvakondon…J).
Egy játékos-zenés foglalkoztatóra járogatunk, ahol elnéztem a többi anyukát, vajon ők találnak-e, illetve keresnek-e egy kis lelki „táplálékot”? Mert bizony sokszor szembesülök a következő szavakkal: „jó neked, hogy van időd ilyenekre” . Hát igenis van, amikor a televízió bámulása helyett inkább a Nők Lapja Évszakokat veszem esténként a kezembe.

Köszönöm ezt a „másfajta” élményt.


Igazából túl sok emberrel nem tudom megosztani a cikket, csak az örömömet. Szerintem sokan megsértődnének rajta... (lehet, hogy jogosan?)

Ma kecskenézőben voltunk I.-nél. Megpróbálok beilleszteni képet:

Igen, sikerült!!! :) Nagyon tetszettek Atinak az állatok, láttunk még disznót, tyúkot, kakast. A kakasra volt nagy csodálkozás, hiszen eddig csak a bográcsban futottak össze (benn a kakas-künn az Ati).

"Buli"

Ultragáz volt a péntek estém. Az egész baj ott kezdődik, hogy mindig-mindig ugyanabba a hibába esek: többet várok el emberektől és helyzetektől, mint amik. Az első gondolat megint bejött volna, mert pénteken délelőtt, miután megtudtam, hogy süteményt kellett volna sütni, arra gondoltam, hát én el nem megyek. De elmentem, mert szerettem volna egy jót beszélgetni mindenféléről. Bármiről, munkáról, ruhákról, könyvről, zenéről, gyerekről, párkapcsolatról, stb. Na, ez nem jött be. Azzal kellett szembesülnöm, hogy mindenki próbál sziporkázni, jófej lenni. Ezt betudom annak, hogy 3 magasabb beosztású lány is jelen volt, akiket igyekezni kellett szórakoztatni. Én meg csak ültem az asztal végén, és arra gondoltam, kell ez nekem???? Pár Martini után beláttam, hogy már nem is akarok beszélgetni... Asztalbontás után még keringtünk egyet a városban, mert eltűnt az egyik férfikollegánk, de nálunk volt a dzsekije, meg a lakáskulcsa. Miután nem találtuk, mindenki hazament. Másnap kiderült, így tett ő is. :D Nem is tudok erről többet mondani...


Kisfiam tegnap megismerkedett egy csigával. Csak azt láttuk, hogy szorongatt egy csigaházat, és a hüvelykujja már félig benne vájkál. Még most is végigfut a hátamon a hideg. De mit érezhetett a csiga???