Május közepe óta nyavalyogtam, hogy el szeretnék menni a Faludy emlékkiállításra a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Nagy kedvencem Faludy György, nem a versei miatt (képtelen vagyok verset olvasni és értelmezni), hanem az önéletrajzi könyvei fogtak meg. Amiket megélt, és ezeket ahogyan leírta, nagyon-nagyon élveztem a könyveit. Na, most ehhez képest ezt a kiállítást akár én is csinálhattam volna. Kiragadtak 1-1 mondatot a könyveiből, melléragasztottak 1-1 újságkivágást, 1-1 ember képét, akivel kapcsolatban volt a költő. Semmi személyes (hazudok, mert ott volt az írógépe és az íróigazolványa), olyan múzeumízű volt az egész.
Nem tudom, a gyerekeknek mikorra fejlődik ki a humorérzékük. Egyik délután levettem Atiról a pelenkát, kisgatyát kapott, és megbeszéltük, hogy bilibe fogunk pisilni. Egyszer sikerült is, másodszorra hiába kérdeztem, kell-e pisilnie, rázta a fejét és közben bepisilt. Ezek után megkérdeztem, mi egyebet tehetek még érte azon kívül, hogy kérdzgetem, kell-e pisilnie, mire közölte: vajas kenyér.
No komment.
Egy kép a budapesti napunkról (nem nagyon mert kimenni a kutyától):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése