2011. december 29., csütörtök

Nyávogás és karácsony

Az őrületbe kerget bennünket Ati a nyávogásával. Anyám szerint egy lány veszett el benne, szerintem meg szimplán így hamarabb eléri amit akar, mintha hisztizne.
Bármi rosszaságot tesz, jön egyből nagy krokodilkönnyekkel:
- Neeee haaaaraaaaguuuudj aaanyaaa!
-De, haragszom!!
- Neeee haaaaraaaaguuuudj aaanyaaa!
-De, haragszom!!!!
- Neeee haaaaraaaaguuuudj aaanyaaa! Aaadhaaatok eeegy puuusziiit?
Itt már nyilván megenyhülök, mert egyrészt hallgatni sem szeretem, másrészt pedig mégiscsak egy puszit akar adni...
Reggelente ébredés után:
-Apa szeretlek!
Egyik reggel Apa nem volt otthon, így aztán engem is bírt szeretni egy kicsit. Tegnap délután hazajött apa a munkából, számoltuk, hogy 12-szer mondta el, hogy szeretlek Apa. Illetve így:
-Apa, én nagyon szeretlek!

Karácsony eltelt nyugalomban, szentestén teljesen be volt sózva, mikor jön a jézuska az ajándékokkal. Sajnos egy használható fotó sem készült, véletlenül sem vagyunk rajta ketten Atival, vagy esetleg apával.
Majd holnap készítünk egy utókarácsonyos. ajándékok nélküli fás fényképet. Bár ez már csalás, de így legalább lesz min mosolyogni az elkövetkezendő években. (Ami lehet, hogy nem fog sokáig tartani, mert apa hallotta vhol, hogy 2012. dec. 21.-én jön a soron következő világvége.)

Amióta oviszünet van, szinte minden nap megkérdezi, mikor megyünk oviba megint. Szegénykémnek hiányzik a gyerektársaság. Pont most este gondolkodtam el rajta, hogy nem volt olyan nap az elmúlt két hétben, hogy reggeltől másnap reggelig együtt legyünk. 

Növi ki a ruháit sorra, legfeltűnőbb neki a pizsamaváltás. Nehezen viseli az új pizsamákat, legyen az hálózsák, vagy felső. Pár perces rábeszélésre van szükség, hogy rá tudjuk adni.

2011. december 13., kedd

Télapó, Jézuska és egyebek

Szemét voltam (már megint) hozzánk akkor jött a Mikulás, amikor nem figyeltünk oda. Nem fizettem be a postán, nem kértem meg senkit (húúú, nem is tudom, lett volna-e rá jelentkező), így sunnyogva, csendben telt meg a kiscipő. Az oviban volt legálisan, énekeltek is neki, hozott is haza csomagocskát. Tudja az összes Télapós dalt, még jó, hogy én is.
Most pedig a Jézuskát várja, hogy hozzon sok-sok ajándékot és persze jóóó nagyokat. És kisautókat, illetve jóóó nagyokat.

Rákapott Ati, ha valami rosszaságot mond, vagy csinál, és leszidást kap érte, lazán visszaszól:
-Csak vicceltem!

Apát is Attillának hívják,a számolás viszont nem annyira megy:
- Anyának két Attillája van!- mondja Apa.
-Nem, egy Attila van itt.- mondja Ati
-De Ati, én is itt vagyok, egy, kettő Attila.
-Igen Apa, az egy.

Nem fél a sötétben, remélem, így is marad még egy darabig. Gond nélkül kimegy a sötét folyosóra, bemegy a sötét WC-be, majd "ügyintézés" közben kiabál,hogy kapcsoljuk föl a villanyt. Ha nem kiabál, WC-t takarítok...

Sétáltunk haza az oviból délután, és köhögött.
-Nem baj Anya, hogy köhögök, majd elmegyek Dobrához. (a gyerekorvosunk)

2011. november 30., szerda

Leves

Ati napok óta mondogatja, hogy óvónéni elveszi előle a levest. Még egyszer-kétszer elmismásoltam, hogy biztosan játszottál az étellel. De aztán már láttuk rajta, hogy ez tényleg bántja a gyereket. Ma reggel a végére jártam a dolognak, rákérdeztem az óvónőtől. Kiderült, hogy levesevési időben, Ati csak piszkálgatta a levest, nem ette. Majd amikor leszedték a leveseket az asztalról, és az, aki megette, dícséretet kapott, akkor Ati is rájött, hogy ő ezt megenné mégiscsak. De akkor meg már jött a második kaja. Szóval, nem a leves volt a baj, hanem a dícséret.

2011. november 20., vasárnap

Lapka

A JimJam nevű gyerekcsatornán van egy ilyen mese: Lapkamalac kalandjai. Ez egy hüle lapos disznó. Az egyik hentes kirakatában is van egy disznó alakú karton, amikor elmegyünk előtte, Ati mindig kér, hogy vegyük meg, mert az a lapkamalac. (nem tudom, a hentes mit szólna hozzá, ha megkérdezném. És milyen jól mutatna a szobában...)
Ma délután apa hozott egy lapkaautót. Kulcstartó lapos autóból. Apa okította a gyermeket:
- Látod, kisfiam, ez kétdimenziós autó.
- Ott vetted, Apa?

Ezt  a fogós kérdést Apa kedvéért örökítem meg, neki tette föl Attila:
-Apa, mit esznek a fürgerókalábak?
- Öööö ...

2011. november 14., hétfő

Hétköznapok

Ati járja az ovit immáron 3.-ik hete. És nem folyik az orra, és nem köhög... Kopp-kopp. Nem tudom, hogy ez a Béres cseppnek köszönhető-e, hogy sokat eszik tőle, az biztos. Úgy kell eltenni a kaját az asztalról, hogy most már elég volt.
Most már szerepjátékokat is játszik.
-Apa, apa!!- kiabál a szobából.
-Tessék!- szól Apa.
-Nem te, csak ezek szólnak az apukájuknak.
Nagyon tud szimmázkodni, ha az érdeke úgy kívánja. Képes még puszikat is adni (ami rendszeresen elfogy egyébként).

Múlt héten megjártuk a szemészetet is. Nem romlott és nem javult a szeme, nem kell másik szemüveg. Nagyon jól viselkedett, ügyes volt, oda nézett, ahová kellett. Nem dícsérte meg a doktor néni, mert morcosak voltak rám. Pont egy hónappal írtam el a dátumot, októberben kellett volna mennünk, és valamiért novemberre írtam be.

2011. november 1., kedd

Anya, ki vagy rúgva!

Egyik este meleg volt idebenn, le akartam venni Ati pulcsiját.
-Nee, anya, majd Apa!!!
-Akkor legalább a nadrágod igazítsam meg!
-Nem, Anya, ki vagy rúgva!

Kunszenten sétáltunk, nem messze tőlünk rendőrautó állt meg, amiből kiszálltak a rendőrök.
-Anya, nézd, rendőrök!!!
A rendőrök szépen mosolyogtak Atira, mire Ati:
-És nagyon rondák!

Cirmos cica haj-t énekli naponta kb. 50-szer.
-Ati, majd neked is jajj lesz!
-Neeeem Anya, a CICÁNAK lesz jajj!

2011. október 16., vasárnap

Halandzsa

Most hallottam először Atitól, hogy össze-vissza énekel. Keveri a dalokat, szavakat, dallamra mondja a magáét. Csak azt nem tudom, hogy a mizu-t honnan tudja....

2011. október 14., péntek

Csajok

-Anya, én még növök?
-Igen kisfiam, még nőni fogsz.
-Akkora leszek, mint Luca?
-Milyen Luca?
-Hát Bencsik Luca.
-Mi a jele Bencsik Lucának?
-Kiscica.
-Milyen haja van Bencsik Lucának?
-Azt nem tudom.


-Én majd meghívom hozzánk Lucát.
-Igeeen? És még kit?
-Meg Rebekát.
-Még valakit?
-Zelmát.
-Esetleg valami kisfiút?
-Hááát, Olivért.

Bekekál az oviban. Remélem, nem fog sokáig tartani ez az időszak, vészesen fogynak a kisgatyák...
-

2011. október 4., kedd

Köszönés

Sétálunk az utcán, Ati boldog-boldogtalannak köszönget. Időnként ez azért égő számomra, főleg amikor általam nem szeretett embereket szólít meg.
Ha várni kell, szóba elegyedik az ott lévőkkel (pl. orvosi váróban más anyukákkal, vagy a piacon amíg én vásárolgatok).
Ma az volt a mániája, hogy a babakocsisokat szólította le. Megkérdezte az anyukákat:
-Ugye az még kisbaba?
-Igen, ő még kicsi - jött a válasz.
-De én már nagy vagyok, Nagyatijja vagyok.
Szerintem csak az ő nagyságát akarta fitogtatni.
Ha mérges vagyok rá valamiért, már mondja is:
-Ne haragudj, AAAnya!! Adhatok egy puszit?
Persze ezek után már nem is vagyok mérges...

2011. szeptember 28., szerda

Mosoly

Napi hülye idézet a FB-ról:
"Mindenkinek, aki belép az életedbe, van egy tanítása és egy története a számodra. Minden egyes ember, aki mellett a napjaid során elhaladsz, magában hordozza a lehetőségét, hogy egy kicsivel több könyörületet, és jó szándékot mutass feléje. Miért nem vagy végre az az ember, aki valójában vagy, és miért nem teszed azt, amivel gazdagabbá teheted a körülötted lévő világot? Szerintem, ha csak egyetlen embert is mosolyra késztetsz egy nap, vagy akár egy vadidegennek feldobod a hangulatát, már értékes volt a napod. Ilyen egyszerűen a kedvesség a bérleti díj, amit a földön elfoglalt helyünkért fizetni kell."
Először elolvastam, hogy milyen szép is ez. Aztán továbbgondoltam a munkámra, és már nem is találtam annyira szépnek. Amikor beteszi a lábát 50 ember munkahelyemre egy nap, és mind hülye, nem próbálok kedves lenni a nap végére...

Ati beteg lett. Várakozunk az orvosi rendelőben már kb. fél órája, mire megkérdezi:
-Anya, mire várunk itt?

Az idei szülinap csodás ajándéka:

Tortára várva:

A torta:

2011. szeptember 19., hétfő

Szösszenetek

Tegnap este:
- Ati, úgy ülsz a kádban, mint egy kis buddha!
-Nem vagyok buta, én egy átlagos macska vagyok!
Ez valami mesében van, nem szoktam JimJam-et nézni a gyerekkel...
Ma reggel:
-Ki van itthon? -Szólt az ágyából, hogy fölébredt.
-Anya van itt.
-Szép anya vagy?
Nem engedtem piszkos ruhában az ágyunkon hancúrozni.
-Miéjt nem mehetek föl az ágyatokja, anya?
-Azért, mert gonosz anya vagyok, és nem engedem meg.
-Ne legyél gonosz anya, csak jó anya legyél!

2011. szeptember 6., kedd

Körömvágás

Amikor körmöt vágyunk, mindíg elmondókázzuk az almafás és az elment vadászni-t.
Már az utolsónál is átköltötte:
-Hüvelykujjad... (mondom én)
-Emment Gyopájosfüjdőbe.
Múlt hét végén ott voltunk egy nap.
Ma este pedig:
-Hüvelykujjad most hová ment?
-Hát emment jönni.
Egyébként most épp betegszabin van 3 nap ovi után. :( Tegnap éjszaka nagyon csúnyán szuszogott, ezért ma elmentünk Ibi nénihez. De szerencsére nem komoly, nem lázas és jókedvű.

2011. szeptember 1., csütörtök

Szokunk

Tegnap reggel nagy erőkkel bevonultunk az oviba. Aztán volt nagy csalódás, ugyanis az óvónénink hiányzott a gyermeke betegsége miatt. A párhuzamoscsoportban töltöttük a délelőttöt, egyész idő alatt ültem bent Atival. Ma kicsit lelombozva indultunk neki a történetnek, aztán ért nagy meglepetés, amikor is kiderült, hogy ma van  a saját nénink is, a saját helyünkre kellett menni. Ati ugyan bömbölt, hogy ő nem akar ottmaradni, de végül csak meggyőzték a játékok és a tízórai szelleme.
Két órára ott is hagytam, amikor érte mentem, nem is nagyon foglalkozott velem, de szért hazajött. Az öltözőben bandázott két anyuka a szintén szokós gyerekükkel, épp Kinder akármit ettek. Atinak persze kellett volna az is, meg üdítő, de én gonosz anya létemre nem vittem a szegény óvodás gyerekemnek semmit. Pedig ezután sem lesz ajándék (a bölcsiben sem volt), nekem örüljön, ne a szatyrot tépje ki a kezemből. Óvónéninknek is meg kell mondanom reggel, mert ő is biztatta Atit, hogy biztos hozott neked valamit anya. Nem. Nem vittem.

2011. augusztus 30., kedd

Ovikezdés

Ati borzasztó negatívan áll hozzá mindenhez, ami a kapun kívül történhet vele. Ezért gondoltam úgy, hogy hétfőn besétálunk az oviba, kicsit ismerekdünk a tereppel. Úgy alakult, hogy egy fél órára otthagytam, sőt utána haza sem akart velem jönni. Így aztán 1 nappal hamarabb kezdhetünk a többieknél.
Ma elmentünk a turiba tornacipőt venni. A boltos néni egy Bob-os cipőt adott Ati kezébe, amit le sem akart tenni utána, itthon pedig rá is kellett adnom. Ez egy zárt cipő, jó volt a melegben...
- Anya, ova pisij az ojoszlán?
Tegnap ezt a kérdést taglalta a fürdőkádban. Eszik-e az oroszlán, mit eszik az oroszlán, a kisoroszlán a gyereke-e a nagynak, és hogy hol él az oroszlán pontosan.
Apához nagyon hozzá van nőve, minden reggel megkérdezi, hogy hol van, miért dolgozik ma és mikor jön.

2011. augusztus 22., hétfő

Búcsú a bölcsitől

Hosszas hezitálás után végül úgy döntöttem, hogy Ati már nem megy bölcsibe az oviig. Nem mintha nagy lelkesedéssel várná az óvodát is...
Ma bementünk délelőtt a bölcsibe, elköszöntünk a néniktől. Vittünk virágot és csokit mindenkinek. (remélem, örültek) Ati nem hatódott meg különösebben, még örül is, hogy megszabadult a bölcsitől. bár nem hiszem, hogy NAGYON rossz lehetett ott neki...
Ha apa itthon van, állandóan dolgozni kell. Ahová én nem mehetek, mert dolgozni csak a fiúknak lehet...
Múlt héten voltunk vonatozni Szarvason, nagyon meg volt illetődve. Ott elmentünk egy játzsóra és a következő vonattal jöttünk is vissza.
Sétáltunk az utcán, az egyik háznál kint állt a kapuba egy néni. Elmentünk mellette, Ati köszönt, hogy Szia!. Pár méterrel arrébbról visszafordult, és odakiáltotta:
-Ronda vagy!
Hát majdnem elsüllyedtem...

2011. augusztus 1., hétfő

Kettecskén újra

Apa elment dolgozni egy hétre megint, így aztán ketten vagyunk Atival. Reggel jöttem haza a munkából, hogy gyorsan teljen az idő, elmentünk sétálni és a játszótérre.
Sétáltunkban bementünk az óvodába. Atinak tátva maradt a szája, mert sokkal nagyobb udvaron sokkal több gyerek volt, mint a bölcsiben. Remélem, tetszeni fog neki majd.
Jót beszélgettem az egyik óvonénivel, akit tudtam, hogy ismerek, csak nem tudtam hová tenni. Egészen addig, amíg én balga meg nem kérdeztem, hogy vannak a lányai, mitre közölte, hogy egy nagy fia van...
Kis idő múlva aztán beazonosítottam, ki volt ő...

2011. július 26., kedd

De jó lenne

Jöttünk haza Kunszentonból, egyszercsak megszólal hátul Ati:
-De jó lenne, ha volna göjkojcsolyám!
-Mit csinálnál vele?
-Fölvenném.
Ma az apjával nézték a tv-ben, hogyan csinálják a kanalakat.
-De jó lenne, ha lenne olyan gépünk!
Ma kis segítséggel vasutat épített. Vonatozott egy ideig, majd miután megunta, kiabálni kezdett, hogy tűz van, tűz van! És összedobálta a játékokat.
Ebédnél:
-A répa tisztítja a fogakat.
-Hát ezt meg hol hallottad?
-Elmotól, bizony.
Hentesnél közölte, hogy neki kell olyan piros szalonna. Előttünk egy hölgy vett belőle, ami nem tetszett Atinak:
-Anya, megveszi!!!! Az az enyém!!!!
Majd elsüllyedtem, de ingyen megkapta a hentestől az abált szalonnát...

2011. július 13., szerda

Telefon

Mindig, mindenkinek, bárhol bárkinek képes Ati telefonálni. Nem baj, ha soha nem látta az illetőt, de nagyon tudományosan telefonálunk.
Ma reggel az apjának:
-Halló, Apa! Sija!
-Szia Ati!
-Nekem csak egy pöcsöm van Apa!
Igazi pasi...
Tegnap a barátnőmnek telefonált, aki kórházban van a kisfiával:
-Halló, Ijji! Bedagadt Tomi?
-És a tyúkoktól dagadt be?
Múlt pénteken Tiszafüreden voltunk strandolni. Nem találkozott még élő vízzel, nem is akart belejönni.Egy órát homokozott a parton. Amikor én belementem, utánam kiabált:
-Anya, anya, gyeje ki!!!! Nagyon hideg!!! Nagyon vizes!!!

2011. július 5., kedd

Dac

Iszonyú hisztis lett Attial az elmúlt időkben. Most teljesedik ki a dackorszak az életünkben, minden egyes kérésemre, mondatomra az első válasza a nem. Utána elgondolkodik, lehet, hogy mégis igen?
Itthon volt az elmúlt másfél hétben, mert beteg volt. Tegnap és ma reggel is alig tudtam rábeszélni, hogy menjünk el a bölcsibe. Pedig eldugtam a lelkem legbelsőbb zugába a "mi lenne, ha itthon maradna"-t. De csak megérezte...
Beszél, beszél, beszél... Mindent és mindenkinek. A bölcsibe tegnap délután azzal fogadtak, hogy halljuk, fölvették az őzike csoportba az oviba. Kissé pironkodtam, mert elfelejtettem szólni. Vagy elfelejtettem, hogy szóltam-e már...
Kapott ajándékba kirakót, azzal próbálkozunk, ha van hozzá kedve és türelme. Kb. 10 percig megy az intenzív odafigyelés, utána játszik vele.
A pisilést egyedül intézi, bár a nadrágfelhúzás még nem tökéletes. A bölcsiben már alváshoz sem kap pelenkát, de ott lényegesen kevesebbet iszik, mint itthon. Boltba, városon belül már pelenka nélkül is el merünk indulni. pénteken délután lesz egy hosszabb autóutunk, akkor biztos kap pelenkát, de remélem, azért nem fog belepisilni.
Megint visszajött a gumimaciőrület, de ezt az egy számot hallgatja állandóan:
Tegnap megpróbáltam Gryllus Vilmost hallgattatni vele... hiába...

2011. június 22., szerda

Kaka

Tegnap és ma is már a kaka sem a bugyiba ment, hanem a WC-be. Két napja a bölcsiben is ugyanaz a ruha van rajta, amikor megyünk érte, amiben elvittük, nem pisilt be. :)
Alváshoz még van pelus, de cumisüveggel alszik el, így aztán pisil is...

2011. június 16., csütörtök

Pofátlanság

Hétvégén nálunk volt Apa öccse és unokahúga egy kicsit. Miután itt töltöttek pár órát, Ati megkérdezte:
-Munyu, nem menc (mész) még haza?
-De, Ati majd megyek nemsokára.
- Akkó jóó!
A minap pedig egy másik vendégünk volt:
-Timuj, most megyünk füjödni! Kiabált ki az ajtón Ati.
Miután nem állt föl a fiatalember, megismételte még kétszer, hogy vegye már az adást.

2011. június 8., szerda

Mimóza

Ati kinyílt a világ felé. Bárkivel képes beszélgetni, aki megállítja és szól hozzá. Mindekinek köszönget, már ez időnként kellemetlen.
Tegnap a bölcsiben megharapta Olivér. Veszekedtek a motoron, amire végül Attila ráült, a kisfiú pedig bosszúból megharapta. Kati néni szerint egész délelőtt "depressziós" volt Ati, annyira megviselte a történet.

2011. június 4., szombat

Pacik

"Kunszenton"-ban voltunk mamánál. Épp hagyományt őriztek a helyiek, kb. 5 pár ilyen-olyan ruhába öltözött (huszárokat és a katonákat megismertem...) ember lovagolt az úton.
-Nézz oda Ati, lovagolnak a pacikon!
-Igem anya, pacigolnak!

2011. június 2., csütörtök

Nyavajda

Ma nappalos voltam. Reggel mértem az időt, negyed órán keresztül nyavajgott egyfolytában, hogy apa nem menjen dolgozni (persze apa már elment dolgozni). Aztán végül csak sikerült rávennem, hogy öltözzünk és induljunk a bölcsibe.
A bölcsiben alvás után nem kap pelenkát, kisgatya van a nadrág alatt. Tegnap hazafelé jövet  megálltunk az autószerelő kapujában (minden délután meg kell ott álni és nézni, hogyan dolgoznak a szerelő bácsik), annyira elmélyült, hoyg odapisilt a kapuba.
Ma már a bölcsiben is bepisilt, nem szól ,hogy pisilni kell.  Itthon a konyhában, illetve az asztal alá vacsora közben... Előtte kérdeztem pedig, hogy menjünk-e pisilni...

2011. május 28., szombat

Felejtsd el a pelust

Aktívan szokunk a szobatisztaságra... Egy ismerős óvónő ajánlotta az Elmo Felejtsd el a pelust c. részét. Eddig 3x próbáltam megnézeni Atival, de nem érdekli. Vettem direkt egy másik DVD-jét is Elmonak, hátha majd úgy... Nem,nem. A másik DVD-ről előszeretettel idézgeti a hülyeséget (cirmos fagylalt, mert "kecsapot" nyomtak rá), de a pelusost nem hajlandó megnézni.
Tegnap nappalos voltam, Apa ment érte a bölcsibe. Hazajöttek, pelenkát levették, bugyiban volt bent Ati. Amikor pisilni kellett, kiállt az ajtóba, és a küszöbről pisilte le a ház falát (bár ez lehet, hogy csak javít hajlékunk jelenlegi állapotán). Illetve 1x kakálnia kellett, amit a szobában a szőnyegre sikerült kitenni. Ezek után már visszakapta a pelenkát.
Be nem áll a szája, folyamatosan mondja addig, amíg valaki nem válaszol neki. Illetve azután is.
-Hova megyünk Apa?
-Mit csinálsz Apa?
-Mit szejelünk Apa?
-Mit eszünk Apa?
-Pijosak a pajadicsomok Apa?
-Hol vagy Apa?
Engem csak akkor bombáz, amikor ketten vagyunk, egyébként csak apa létezik.

2011. május 22., vasárnap

Szakma ez, kérem

Csak úgy szívja magába Ati a tudományt. Hallgatja, amit beszélgetünk, meséljük egymásnak a történeteket, majd beépíti ő is a játékba.
-Anya, anya!!
-Tessék Ati?
-Bajeset töjtént!!! Az autónak kitöjt a motojja, de megy "szemtűzoltó" megmenti!
Pakolja a helyére az autókat:
-Mennek a fektetőbe, a fektetőjükbe.
A fektető az én munkahelyemről származó szó.
Apának véraláfutásos az egyik körme.
-Apa, mit csináltál a ujjaddal?
-Ráütöttem a kalapáccsal.
-Nem baj, apa, majd meggyógyul, anya ad já puszit!
Most új kedvenc van kialakulóban, a "róóóri, a versenyautó". Sam-et már úgyis meguntuk kicsit, ideje volt váltani. Bár ebben a nyári időben inkább kint vagyunk, mint bent a szobában.

2011. május 16., hétfő

Diginat

Próbálunk módókázni.
-Hogy van a digi-dagis mondóka?
-ÖÖÖÖ, diginat!
Mára odáig jutottunk, hogy a sor utolsó szavát már ő mondja, és helyesen.

2011. május 6., péntek

Szemüveg

Megvan a szemüveg. A bölcsiben használja, de itthon nem nagyon. Alig bírtuk lefotózni, mert nem szerette volna:
Tegnap este a vacsoránál engem utánozott. A hanglejtésemmel magyarázott valamit.
Kérdezgeti, ki kicsoda, és kinek az apukája, testvére, barátja. Ez nálunk kicsit azért bonyolultabb a féltesók miatt.
Reggeli ébredése:
-Apaaa, ittvam anyaaa?
Apa odahozta mellém:
-Anya, ő a mi apánk!!
-Nem Ati, nekem nem apám, hanem a pasim.
-Katának, Sárának és neked vagyok az apukád, nekem három gyerekem van.
Erre Ati:
-Ismejem őket.

2011. május 3., kedd

Ovi

Tegnap délután voltunk beíratkozni az oviban. Atit nagyon megfogta az akvárium, és benne a halak:
-Anya, megesszük a ajacskákat?
-Neeem, ezek nem ehető halacskák.
-Csak azt a kicsi ajacskát anya!!!
ha esetleg abba az oviba kerül, veszélyben lesznek a halacskák... nem tudom, meddig fogja majd magát türtőztetni... :)

2011. május 2., hétfő

Anyák napja

Most találtam (ugyan a fészbúkon, de azért jó):
"Hordoztam gyereket a szívem alatt. Aludtam úgy,hogy kisbaba feküdt a mellkasomon . Pusziltam bibiket ,gyógyítottam megtört kis szívet,lepukiztak ,lepisiltek és éjszakákat töltöttem karosszékben. De most sem tenném másként!!! A testem bár nem tökéletes ,de ha belenézek a tükörbe egy anyukát látok ,aminél nincs nagyobb dicsőség vagy áldás."
Jó kis anyák napjára sikeredett, itthon voltam, küzdöttem a rókával, föl sem bírtam nagyon kelni vízszintesből. Még szerencse, hogy Apa itthon volt, és tartotta a frontot.
Ma megyünk óvodai beíratásra. Nem akartam vinni Atit eredetileg, de ki van írva az ovi kapujára:
"lehetőség szerint a gyereket is hozzák magukkal".
Hát lehetőség szerint lesz.

2011. április 30., szombat

Szemüveg

Az elmúlt napokban inkább Apának kellett volna írnia a blogomat, mert többet volt Aival, mint én. Reggel vittem-délután hoztam a bölcsiből, közben éjszakás voltam, hétvégén dolgoztam, így aztán Apa volt most a fő gyereknevelő.
Tegnap végre eljutottunk a Szemészetre, amit november óta halogatunk betegség miatt. Sajnos szemüveget írt neki a dr. néni. Nagyon jól viselkedett Ati, be volt ígérve egy traktor, ha szót fogad. Szépen meg is tudta vizsgálni a dr.néni, meg is lett a traktor.
Szerdán lesz kész a szemüveg, remélem, meg fog vele barátkozni.
Kata ma pudingot evett a hintába. Ati odaszaladt:
-Én megkóstojom azt?
-Igen, adok belőle.
-Finom ez. Megkóstojom még?

2011. április 19., kedd

Pisilés

Tegnap reggel pelenka nélkül vittem bölcsibe, miután itthon már napok óta próbálkozunk a wc-be pisiléssel, egészen jó arányban. De hiába beszéltük meg, hogy a bölcsiben is ugyanígy kell, ott nem szólt, hanem bepisilt, így aztán visszakerült a pelenka. Utána délután itthon sem volt hajlandó pelenka nélkül létezni. No, majdcsak kialakul azért lassacskán ez a szobatisztaság.
Mai csendélet:
Folyamatosan kérdez, mi miért történik. Mentek apával meglocsolni a virágokat:
-Mit locsolunk apám?

2011. április 16., szombat

Barikák

Eladósorba került a játszószőnyegünk. Illetve már régen, csak most került vissza hozzánk a kölcsönből. Egykoron ennyire volt kedves:

Most pedig, miután kimostam, Ati fölfedezte, hogy ezek bizony barikák, és ki se találjam, hogy ő azt odaadja holmi kisbabáknak. Azóta nagyon kedvesek lettek, tegnap este lefektette őket az ágyába a fehér (retkes) bari mellé:
Persze innivaló is kellett nekik, ki ne száradjanak éjszaka.
Hét közepén Maminál volt Ati, amikor dolgoztam. Elmesélte, hogy nem szabad piszkálni a tv-t és Mami kikapcsolta:
- Maminál vojtam. Piszkájtam a tévét, és mondta, nem szabad.  Kikapcsojta, naaaa, ne kapcsojd ki!!!
Apának egy szösszenet:
-Szejelmes vagyok jád Apa!
Egyébként néha pörög az "r" betű, remélem, sikeres volt a nyelvfékjének a vágása, és nem lesz raccsolós.
Amikor eszünk, és már befejezte valaki az evést, hamarabb, mint ő, rászól:
-Egyél még!
Tegnap este nekem még hozzátette:
-Egyél még Anya, az Apájéból is!
Minden reggel az első kérdése:
-Apa oj van?
Ha a válaszom az, hogy dolgozik:
-Déután jöm Apa, ugye?
Amikor délután Apa megérkezik:
- Hát szija Apa! Céges ótóval jöttél, ugye?
Ennek egyébként számára nincs túl nagy jelentősége (persze én ezt nem tudhatom ugyan), de midnen nap megkérdezi.

2011. április 11., hétfő

Káromkodás

Ma kézmosás közben belelökte a könyökével a folyékony szappant a kádba véletlenül:
- Baaaaccus!!! Meg a fjaaaancba!

2011. április 10., vasárnap

Szejetlek a szekjényben

-Szejetlek tégedapa!!
-Szejetlek tégedanya!! Megapátis...
Apa az iste. Mindenben Őt utánozza, Őt nagyon-nagyon szereti. Persze manipulálni is nagyon jól tudja, mert beveti ezt a mondatot akkor is, amikor épp Apa leszidja valamiért, és már oda is van a méreg...
Egyik reggel kért egy szelet uborkát, és leejtettem az asztalra:
-Béna vagyanya!!!
Megtalálta a szekrény mélyét:

Sőt még kérte is, hogy csukjam rá az ajtót. Ami ugye nem ment egyszerűen, mert kilógott félig. Közben pedig Sam a tűzoltót olvas (Bob-os pulcsiban). Minden nap képes lenne állandóan nézni, már kívülről fújja az egészet. Kezd szerepjátékokat is játszani, persze szemmel kapcsolatos mind. Tologatja az autóit, közben mondja, hogy megy menteni. Ez az autó a Jupiter, ő megy menteni. Tőlem meg kérdezget:
- Anya, mit csinál Nojmen?
-Mit csinál "Mendi"?
-Mit csinál a fenevad? (mintha tudnám, mi az...)
A napokban Apával és Katával autóztak, és a tűzoltóság előtt megálltak. A srácok rendesek voltak, és behívták őket nézelődni. Ati elénekelte megilletődötten párszor a tűzotlóautónak:
- A tűzojtóóóó, bátoj és mejész a tűzojtóóó, mndig peppre kész, a tűzojtóóóó!

2011. április 3., vasárnap

Szép

Ati most mindenre ezt a jelzőt használja, hogy szép. Apa szerint azért, mert boldog, és valóban mindent szépnek lát. Én egy kicsit szkeptikus vagyok, és szerintem csak megtetszett neki ez a szó.
Szép: a kés, a tojás, a rántotta, a leves, a gumicukor, és minden, amit épp meglát, vagy szeretne.
Épp a "szokásos" havi mandulagyuszival vagyunk itthon. Bementünk a kórházbe, megmutattam egy dr. néninek, aki írt ki neki gyógyszert. Utána elmentünk a gyógy.tárba, ahol várni kellett, mire beszólt a patikusnőnek:
-Siess máj néni!!!
Tegnap átjött a nővére 4 szem krumpliért. Rászólt:
-Csak kettőt vihetsz!!!
Rántottát reggeliztünk:
-Jót jántottáj Apa!!

2011. március 28., hétfő

Kóborkás Tóbiás

Lett egy kutyánk. Tavaly elpusztutlt a két "régi" pulink, télen nem volt csak macskaforgalom az udvaron, most pedig szert tettünk Tóbiásra:
Ati kicsit félve közelít hozzá, nem ismer átmenetet, simán megsimogatni nem tudja Tóbiáskutyát. Vagy ütni akarja, vagy szalad előle, hogy bánt. Remélem, megbarátkoznak majd egymással. :)
Ma nem vittem bölcsibe, elmentünk ringatni délelőtt. Ati az ölemben ült végig, úgy hallgatta a dalokat.
Kicsit elkanászodott Ati tv ügyben, JimJam és Sam nélkül nem lehet élni szerinte. Így aztán délelőtt kicsit veszekedni kellett vele, mert miután kikapcsoltam a tv-t csak rombolni tudott, és szándékosan tiltott dolgokhoz nyúlt. De végül előkerültek az építőkockák, kisautók, könyvek. Szóval mégis van élet a tv-n túl is...

2011. március 16., szerda

Ragozás

Nemhiába mondják, hogy a magyar nyelv nehéz. Még annak is, akinek az anyjanyelve is ez.
Kezemben a kedvenc bari, Ati rám szól:
-Anyaaa, az nem az enyéd!
Fordítva, azért szól rám, mert el akarja venni:
-Anyaaaa, ez a tiem!
Tegnap szörpöt ivott az udvaron, letette a poharat, amibe beleesett egy bogár:
-Apaaaa, mozog a szöjp!

2011. március 14., hétfő

Taaavaaasz

Minden tél végén nagyon-nagyon-nagyon várjuk már a tavaszt. Nincs ez máshogy most sem.
Úgy volt, hogy ma este találkozunk egyismerős házaspárral. és Ati megy a hugomhoz Kunszentonba. A találkozó nem jött össze, de a hugom kérte, hogy Ati hadd legyen vele. Ezt pedig megtanultam az eddigi gyerekes hónapok alatt, ha kérik, adni kell, nehogy ne legyen legközelebb. :) Viszont így lett egy szabad délutánunk-esténk. Azt sm tudom, mihez kezdjek hirtelen, így hát leültem bepótolni az elmaradott irományomat.
Tegnap sétáltunk a bányatónál (Ati inkább motorozott, én szaladtam utána, szóval inkább Apa sétált egyet):
Nem is olyan túl rég -amikor megkapta- Még így kellett ráültetni a motorra:
És egy kép a távolba néző lovasról:

Még mindig divat a ki mit eszik kérdezés, de most már ő válaszol rá.
-Mit eszik Mami?
-Kóóbászt.
-Mit eszik Zoli bácsi?
-Kóóbászt.
-Mit eszik Apa?
-Pöjköjtet.
-Mit eszik Anya?
-Szenvicset.
-Mit eszik dadi? (a kislábaujja)
-Szöszt.




2011. március 6., vasárnap

Betegség

Hétfő reggelre 40C-os láza lett Atinak. Jól megijedtem, dobogott az én szívem is rendesen. Szerencsére  Nurofen és hűtőfürdő után lement a láza. Délután elvittem a dr. nénihez, megint a mandulája van begyulladva, de most a füle is érzékeny volt. Így aztán orr-porszívózás megy ezerrel, nagyon sok trutyi jön ki az orrából. Még kedden is lázas volt, azóta szerencsére nem. A feneke nagyon csúnya lett, tiszta piros pöttyös. Bepanthen+Canesten, és Bepanthen+Sudocremmel kenem neki felváltva. Még nem szebb, de legalább nem csúnyább..
Olyan sutának érzem magam a magánrendeléseken. Mégsem lehet úgy, mint a boltban, hogy a pénztárnál fizetek a megvett áruért. Bennem az van, hogy a dr-ok fizetést kapnak azért, hogy megvizsgálják a betegeket. Dehát nyilván azért a házánál más, de akkor is olyan kellemetlen nekem...
Legújabb kérdéshalom:
-Mit eszik?
Ez mindig változó, attól függ, épp mi jut eszébe. Kérdezte már Sam-et a tűzoltót, bob mestert, Wendyt, kakast, malacot, krokodilt, halat, barit.
Telefonál:
-Ajjóóó!! Mentők?
Csúfolódik. Egyenlőre még csak a hangsúlyával játszik. A napokban tisztába akartam tenni, de elszaladt, hogy neki nem kell tiszta penka. Kiabált a sarokból:
-Nem kejj penka! Nem vagyok piiisiiis!!!

2011. február 26., szombat

Már megint hóóóó

De most legalább sikerült hóembert építeni:
A bottal próbált alakot formálni emberünknek.
A héten Apa megint pénzt keresni volt, Ati járt bölcsibe, én meg takarítgattam. Csütörtökön elmentünk Kunszentre, ahonnan Apa hozott bennünket haza, mert útba estünk neki.
Kódolatlan volt egy jó pár csatorna a kábelen. Nyilván bírtam a Sorozat+-t nézni, de most mi lesz így a brazil szappanoperáimmal???
A mit mond cica kérdésre még mndig énekkel válaszol:
-Cijmoscicahaj, ová jett avaj, most jesznekedjaj.
Ma pukizott.
-Mi van a bugyiba Ati, béka?
-Igem, béka, mászkáj.

2011. február 20., vasárnap

Ati a mester

Megvolt Ati életének első farsangja. Nem gondoltam nagy hajcihőt csapni köré 2 és fél évesen, így Bob a mester után szabadon ilyen lett Ati:
Ez a kép az épp kibontásra került szerszámokkal készült, azóta nagy részük széttörődött. A farsang zárt körű volt, a g.néni elmondása szerint Ati jól ebédelt aznap (is)... Ma ebéd utáni mosogatás közben Ati piszkálja az olajsütőt. Rászólok:
-Ati, hányszor szóltam eddig, amiért nem hagytad békén az olajsütőt?
Visszaválaszol:
-Hányszoj?
Ebéd közben Sára hozott magának szörpöt az asztalhoz. Atinak is egyből kellett, de nem akartam adni, csak ha befejezte az ebédet. Erre olyan keserves képpel kezdett nagy krokodilkönnyeket hulljtani, mint akinek megölték az apját-anyját. Miután Apa fölállt az asztaltól, hogy hozzon szörpöt, elfogytak a könnyek és folytatta az ebédelést.

2011. február 14., hétfő

Mondatok

Ati mondatokat alkot. Szombaton autóztunk, és egy holtág mellett mentünk el, és ezt mondta:
-Nézd Anya, mekkoja víz!
Azt hittem, nem jól hallok, de meg is ismételte. Nem tudom eldönteni, hogy amikor énekli a dalokat, azokat érti is-e, vagy csak ehpogy megjegyezte, mondja hallás után. Ha nem jut eszébe a következő szó, akkor mondja azt, ami eszébe jut épp. Így aztán időnként nehéz megfejteni, melyik dalt is énekli.
Szombaton voltunk a HBB koncerten, egészen élvezhető volt számomra is. De nem lesz több, vége lett.

2011. február 10., csütörtök

Orrfújás

Mondták már a család tagjai, hogy Ati fújja az orrát, csak nem akartam elhinni. Tegnapig ugyanis nekem a csak a szájával fújkált, de mostnekem is bemutatta végre, hogy tudja ezt az orrával is csinálni. :) Szívni szívja már régóta visszafelé.
Ma vittem már bölcsibe a betegség után, reggel úgy kelt, hogy menjünk. Mivel nem folyt az orra, ezért elmentünk. Jövő szerdán farsangot rendeznek, csak azt nem tudom, hogy mit kezdenek majd 20 megijedt 2 évessel, ha egymást fogják riogatni majd. Atit Bobnak öltöztetem, mert csak egy kertésznaci és egy kockás ing kell hozzá, valami szersuámosövet meg szerkesztek kartonból, vagy vastagabb anyagból.
Tegnap ebédnél közölte két falat ennivaló után, hogy Túró Rudit kér. Mondtam, hogy egyél levest először. Erre visszaült, evett egy kanállal, majd eltolta, hogy ennyit kért, és most már jöhet a "tújudi". Kénytelen voltam megetetni (majdnem mindet bekanalaztuk) és utána meg is kapta a "tújudiját".
Most ilyen kérdés- feleleket mondogat:
-Mitmondbaji?
-Beeee, Beeee
-Mitmondcica?
-Haéncicavóóónék egejetfognék, nemvagyok, egejet se fog-ha-tok.

2011. február 4., péntek

Munka hátán munka

Apa hazajött múlt héten, végül 1 nappal korábban. Örültünk neki nagyon, Atit le sem lehetett vakarni róla napokig.
Ati beteg, én dolgozom folyamatosan. Ketten estek ki most, sűrű a beosztása mindenkinek. Egyik kolleganőmmel nem is tudott cserélni senki, sajnáltuk nagyon, de rosszul jött ki. Remélem, legkésőbb szerdán már tudunk menni bölcsibe.
Kisfiamnak nagyon megeredt a nyelve, beszél, énekel, mondókázik állandóan. Persze már vissza is beszél a maga módján, minden rászólásra reagál valamivel. Én meg nem tudom visszafojtani a nevetésem, így aztán sehol nincs a szigor.
És a cumiköpködés még mindig nagy sláger (a bolond anyja...):

2009. decemberében:


És tegnap este:

2011. január 24., hétfő

Még 1,5 nap

Még 1,5 nap és vééégre hazajön Apa. Ati is emlegeti minden nap, hogy "nemdógozikapa, déjutánjönapa".
Jól telt a múlt csütörtök-péntek Maminál, amikor mentem érte, nagyon örültünk egymásnak. Ugyan utána hétvégén kicsit veszekedtünk, mert állandóan "anyaépítvelem" volt. Illetve lett volna, ha nincs még egy kis házimunkám mellette.
Ma pedig Mamával töltötte az estét és a holnap estét is, mert dolgozom. Ma sírt, amikor eljöttem, de utána egy kis "mamaépítvelem"-mel vígasztalódott. Utána alig akart fürödni menni, de végül beleájult az ágyba.
Nagy sláger most a tüsi és a LEGO építő. Garázstól kezdve a jelzőtábláig mindenfélét tudunk építeni belőlük. Gyurmázni is nagyon szeret, a napokban rájött, hogy ehető is.
Sokszor próbára teszi a fegyelmezőképességemet. Rászólok:
-AAAtiiii!!!
Mire Ő:
-AAAAnyaaaa, AAAApaaaa, Kaaaataaa, Sáááájaaaa, Maaaamaaaa, Maaamiiii
Lehet ezt komolyan venni???
Újabban állandóan fényképezni és videózni kell, utána pedig szalad megnézni, hogy "holvanati".

2011. január 20., csütörtök

Egyedül

Elég rég volt már, amikor utoljára egyedül voltam itthon. Talán években is mérhető a dolog... Ati a maminál alszik, remélem, nyugodtan fogja tölteni az éjszakát. Délután hazasétáltak a bölcsiből, utána szaladgáltak, táncoltak és 1/2 8-kor már ki is dőlt a sorból. Holnap este megyek érte.

2011. január 19., szerda

Kettecskén

Most nem kellett apát rajzolni Atinak, mint tavaly, emlegeti minden nap, hogy hol van Apa. Érti is, nem is, hogy messzire ment dolgozni, de azt látja, hogy nincs itthon sosem.
Hétfő reggel szinte vidáman ment a bölcsibe, nyilván még hiányzott is neki a 4 nap alatt. Holnap reggel pedig hajnaltájt megyünk, mert dolgozom. Majd Mami megy érte, aki magához veszi péntek estig. Remélem, jól meglesznek, nem lesz semmi különös. :)
A természet szerint jön a tavasz:

2011. január 11., kedd

Identitás

El tudom képzelni, Ati mivel töltheti az idejét a bölcsiben.Amikor megyek érte délután, először csöndben benyitok a csoportszoba ajtaján, hogy meglessem, épp mivel foglalkozik. Lássuk a listát:
-Rikító citromsárga szőrös tatyóval a karján szalad  felém. Rászóltam, hogy  hagyjuk csak ott.
-Babakocsit tologat, benne egy műanyag babával.
-A játékkonyharészlegen pakolászik a g. nénivel.
Sztereotípiák, amiket otthonról visz az emberpalánta ugye...
Magunkra maradunk 10 napig, Apa megy el dolgozni. Remélem, jól megleszünk a mamákkal. :)
Majd megint rajzolok Apáról portrét, hogy el ne felejtse a gyerekünk. :)
Már 2. hete járunk a bölcsibe és nem folyik az orra!!! (kopp-kopp-kopp)

2011. január 8., szombat

Állat

Kicsit sok lett a dolgom a munkával. Nem győzök szaladgálni a dolgaim után, hogy legalább nagyjából azért rendben menjen minden. A héten újra indult a bölcsi is, Ati az ajtóban kapaszkodott belém minden reggel. Csütörtökön gondoltam, ravasz leszek, és a kezébe adtam a tisztasági csomagot, hogy vigye oda a g.néninek. Erre megállt az ajtóban, odanyújtotta a csomagot, majd felkéredzkedett, és elkezdett ordítani.
Pénteken pedig túlestünk az első korai menetelen is, mert nappalra mentem dolgozni. Túlélte.
Van egy állatos könyvünk, abban sorolgatta a minap az állatokat. Fölismerte a mókust és a sünt. Aztán jött a farkas. Nézi, nézi, mire kiböki:
-Állat.
Egyik éjszakás estén apa adott neki egy pohár szörpöt, amit elejtett. Szólt apának:
-Nem töjt el.
Majd miután apa föltakarította, megjegyezte:
-Sajnálom.
Nagyon szeret énekelni, mondókázni.
-Csiiga biiga tód ki szajvadat, ha nem töjöm ázadat.
-Inta painta jégidunna kiskatona ugoj tiszába zsupsz.
Annipanni még mindig nagy sláger. Ma mentünk a boltba, kerestük a lekvárt. Bekiabálta a boltot:
-Eeeekváj óóóól vagy? - mindezt Annipannis hangsúllyal és amikor meglett, ezt is így mondta
- Meeeegvaaaaan!!!!
Ma nagyfiú lett, lecseréltük a kiságyat gyerekágyra. Kicsit szétugrálta már az alját a réginek.