Ovikezdés

Ati borzasztó negatívan áll hozzá mindenhez, ami a kapun kívül történhet vele. Ezért gondoltam úgy, hogy hétfőn besétálunk az oviba, kicsit ismerekdünk a tereppel. Úgy alakult, hogy egy fél órára otthagytam, sőt utána haza sem akart velem jönni. Így aztán 1 nappal hamarabb kezdhetünk a többieknél.
Ma elmentünk a turiba tornacipőt venni. A boltos néni egy Bob-os cipőt adott Ati kezébe, amit le sem akart tenni utána, itthon pedig rá is kellett adnom. Ez egy zárt cipő, jó volt a melegben...
- Anya, ova pisij az ojoszlán?
Tegnap ezt a kérdést taglalta a fürdőkádban. Eszik-e az oroszlán, mit eszik az oroszlán, a kisoroszlán a gyereke-e a nagynak, és hogy hol él az oroszlán pontosan.
Apához nagyon hozzá van nőve, minden reggel megkérdezi, hogy hol van, miért dolgozik ma és mikor jön.

Búcsú a bölcsitől

Hosszas hezitálás után végül úgy döntöttem, hogy Ati már nem megy bölcsibe az oviig. Nem mintha nagy lelkesedéssel várná az óvodát is...
Ma bementünk délelőtt a bölcsibe, elköszöntünk a néniktől. Vittünk virágot és csokit mindenkinek. (remélem, örültek) Ati nem hatódott meg különösebben, még örül is, hogy megszabadult a bölcsitől. bár nem hiszem, hogy NAGYON rossz lehetett ott neki...
Ha apa itthon van, állandóan dolgozni kell. Ahová én nem mehetek, mert dolgozni csak a fiúknak lehet...
Múlt héten voltunk vonatozni Szarvason, nagyon meg volt illetődve. Ott elmentünk egy játzsóra és a következő vonattal jöttünk is vissza.
Sétáltunk az utcán, az egyik háznál kint állt a kapuba egy néni. Elmentünk mellette, Ati köszönt, hogy Szia!. Pár méterrel arrébbról visszafordult, és odakiáltotta:
-Ronda vagy!
Hát majdnem elsüllyedtem...

Kettecskén újra

Apa elment dolgozni egy hétre megint, így aztán ketten vagyunk Atival. Reggel jöttem haza a munkából, hogy gyorsan teljen az idő, elmentünk sétálni és a játszótérre.
Sétáltunkban bementünk az óvodába. Atinak tátva maradt a szája, mert sokkal nagyobb udvaron sokkal több gyerek volt, mint a bölcsiben. Remélem, tetszeni fog neki majd.
Jót beszélgettem az egyik óvonénivel, akit tudtam, hogy ismerek, csak nem tudtam hová tenni. Egészen addig, amíg én balga meg nem kérdeztem, hogy vannak a lányai, mitre közölte, hogy egy nagy fia van...
Kis idő múlva aztán beazonosítottam, ki volt ő...