Apa elment dolgozni egy hétre megint, így aztán ketten vagyunk Atival. Reggel jöttem haza a munkából, hogy gyorsan teljen az idő, elmentünk sétálni és a játszótérre.
Sétáltunkban bementünk az óvodába. Atinak tátva maradt a szája, mert sokkal nagyobb udvaron sokkal több gyerek volt, mint a bölcsiben. Remélem, tetszeni fog neki majd.
Jót beszélgettem az egyik óvonénivel, akit tudtam, hogy ismerek, csak nem tudtam hová tenni. Egészen addig, amíg én balga meg nem kérdeztem, hogy vannak a lányai, mitre közölte, hogy egy nagy fia van...
Kis idő múlva aztán beazonosítottam, ki volt ő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése