Vélemény

Tegnap délután végre sikerül Ati óvónőjével kicsit beszélgetnem az elmúlt hónapokról, hogy mit tapasztaltak a gyermekemmel kapcsolatban.

- Nagyon megdicsérte, jól viselkedik az oviban (persze, az összes rosszalkodási vágyát itthon kiéli).

- Gazdag a szókincse (mondtam, hogy a családban senki nem 1000 szavas szókinccsel rendelkezik :)).

- Sokat segít a daduska néninek pl. étkezéseknél az asztalt megteríteni/ leszedni.

- Minden érdekli, mindent megkérdez, és amit hall, meg is jegyzi.

- Szeret beszélgetni, gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt.

- A korának megfelelő a logikai készsége, de gyorsan felismeri az ok-okozati összefüggéseket.

- Jószívű, nem vesz el a másiktól játékot, de szívesen odaadja, amivel épp játszik.
- Nagyon szeret rajzolni, sokszor még játékidőben is leül, és rajzolgat.

Kérdeztem, hogyan reagál, ha valami agresszió éri:

Először megpróbálja szóban meggyőzni a másik gyereket, hogy nem kell verekedni, majd ha ez nem megy, felnőttől segítséget kér.

Szóval büszke vagyok rá, megéri foglalkozni a gyerekkel! :DD

Tegnap esti beszélgetés a fürdőszobában:

Ati: Anya, bent hagytunk egy nadrágot az oviban!

Én: Nem hagytunk bent semmit, kisfiam.

Ati: De, Anya, bent hagytuk!

Én: Nem nem hagytunk bent, mert amiben reggel vittelek, abban hoztalak haza.

Ati: Anya, erről nem nyitok vitát! Bent hagytuk és kész.

Ezt én szoktam neki mondani, amikor valamit nem úgy csinál, ahogy én szeretném...

Öltöny

A minap apának temetésre kellett mennie . Dicsértem, milyen jól néz ki, és remélem, legközelebb vidámabb eseményen fogom öltönyben látni. Ati kiszaladt a szobából:
-Apa! Úgy nézel ki, mint egy biztonsági őr!

Elmúltak a pöttyök nagyjából. Kellett 3 hét, mire leesett az összes pörk, most már csak a hegek gyógyulását várjuk.

Összevont csoportok vannak az oviban, Atiék a középsősökkel kerültek össze. Nem annyira szeret most járni...

Múlt hét végén Szegeden voltunk a barátainknál Ati nélkül. Előtte hívtam Henát, mit vigyünk magunkkal. Ati közbekotyogott:
-Attilát!
Vasárnap jöttünk haza, kérdeztem Atit, jól érezte-e magát mamánál.
-Nem anya.
-Miért, bántott valaki?
-Nem, haza akartam jönni.
Itt kezdődik a pszichológiai terror...