Bujék

Nagyon jól megfogalmazta Apa egyik ismerőse:

Azt kivánom az új évre, amit  Arany J.: Adjon az Isten azt, ami nincs.

Ismét eltelt egy év... Egy újabb szilveszter, amit itthon tötünk, Ati álmát vigyázva...

Igazából nem is vágyunk sehová. Illetve én vágynék, ha lenne olyan társaság, ahol pár martini után sem kell vigyáznom arra, amit mondok, hogy ne sértsek meg senkit. Aki értené, amit mondok, hogy nem bántani akarok... De megint csak magunk vagyunk apával. Lehet, hogy nem véletlenül??

Ati nagyon nehezen lábal ki ebből a vírusos betegségből. Ma már nem folyt az orra, keveset köhög, de mire meggyógyul, jön a bölcsi. Amit már várunk azért, mert emlegeti, bár ebben a formában:

-Nem megyünk bölcsibe!!

Hogyan telt az óév? Már nem is tudom... Szeptember 21.-ig éltem a GYES gondtalan életét. Zárt kis életközösségünkben, Ati körül forgott minden. Volt egy fantasztikus nyarunk, sokat strandoltunk, vagy csak úgy az udvaron játszottunk, tettük a semmit. Annak ellenére, hogy nem voltunk nyaralni sehol, nagyon jól éreztem magam.
Aztán októbertől fölgyorsultak az események, bölcsi tele betegségekkel, majd munka. Még most is szokjuk az új helyzetet, nem könnyű. Remélem, azért gyorsan belerázódunk, igyekszem megbarátkozni a gondolattal, hogy Ati nem minden percéről tudok. És igyekszem megbízni a családtagjaimban, hogy velük is jól érzi magát a gyerekem.
Fogadkozni nem nagyon szoktam, most sem teszem. Remélem, boldogságból legalább ennyi jut jövőre is...

Karácsony

Szentestén természetesen dolgoztam, nappalos voltam. Este Maminál volt az ünneplés, először ajándékbontás volt, utána vacsora. Ati nagyob élvezte, boldog karácsonyfa! felkiáltással bontogatta az ajándékait és próbálkozott segíteni nekünk is. Kapott egy rakat kisautót, és az első laptopját.
Utána mentünk hozzánk, ott pedig megkapta a csúszdát.
25.-én Kunszenten voltunk. Sláger ajándék igazából nincs, mindennel játszik egy kicsit, ha nem épp Sam tűzoltót néz.
Szerintem ő jobban viseli a munkába járásomat, mint én. Mondogatja időnként, hogy nem megy anya dolgozni, de azért jól elvan azzal, aki vigyáz rá.

Szabadnap

Most már mindig rohanó anyuka leszek? Vagy ezek csak a kezdeti nehézségek? Amikor végre itthon vagyok, azt sem tudom, mibe kezdjek bele, amit végig is tudok csinálni. Így aztán mosok, mosok, mosok... A vasalnivaló meg gyűlik. De takarítsak, szervezzem meg a kaját, következő munkásnapomon ki vigyázzon Atira, stb., stb. Megérkeztem a dolgozó családanyák világába.
Dolgozni szeretek, nincs bajom a munkahelyemmel (szerencsémre), úgy tűnik, Ati is jól veszi az akadályokat. Illetve jobban, mint én, ő nem problémázik ennyit. :)
Ma egy gyorsétteremben ebédeltünk, olyan kis ügyesen csipegetett, és ült nyugodtan a helyén. Sőt én még hamarabb befejeztem, nekem kellett rá várnom.

Dolgos napok

Megkezdtem a munkát hétfővel. Persze Ati vasárnap beteg lett, de szerencsére Apa itthon volt szabadságon, így ő volt vele. Holnap pedig az első egész napja lesz Mamival.
Furcsa volt újra munkába állni. Azt gondoltam, hogy majd mindig otthon fog járni az eszem és nem tudok a munkára koncentrálni. Ehhez képest annyira hajtós két nap volt, hogy nem volt időm járatni az agyam az otthoni dolgokon. Jó kis mélyvíz volt, de úgy érzem (remélem, a kolleganőim is így gondolják), megálltam a helyem. Holnap reggel újabb mélyvíz a Sürgin... Nagyon nem is volt időm szétnézni, de remélem, azért elboldogulok és türelmesek lesznek a dr-ok is.
Ati szerencsére jól vette a hiányomat, bár nagyon rákapott Sam a tűzoltóra. Gonosz anya leszek, és igyekszem mást csináltatni vele, ne üljön a tv előtt.

Tapsoljatok

Olyan dolgokat tesz a gyermekem, hogy csak lesek. Nyilván sok időt tölt a bölcsiben, ahol teljesen új gyerekektől ellesett szavakat, tevékenységeket hoz haza.
Tegnap csajos este volt, mert apa Szegeden volt iskolában, és itt volt anyukám és a húgom. Ati elővette a porszívó fémcsövét és trombitált vele, majd fölszólított bennünket:
-Tapsoljatok!
Csak ámultam, milyen szereplés jött rá a gyerekemre.
Tegnap délután a bölcsiben adventi játszóház volt, festegettünk gipszképeket, színes tésztát fűztünk nyakláncnak és ragasztóztunk. A másik szobában csúszda volt felállítva. Ott volt igazán tumultus. Rászóltam Atira, hogy ne tolakodjon a többiek elé, erre ő nem jutott föl a csúszdára. Ezek után hagytam, harcoljon ő is. Harcolt is: tolta a seggét az előtte fölmászónak. Igaz, az övét is tolta, aki a háta mögött volt.
Hétfőn kezdem a munkát...

Télapó bácsi

Múlt hetet végigjárta ugyan Ati a bölcsibe, de hétvégére jól letaknyosodott és köhögött. Így a szombati mikulás bulit ki kellett hagynunk, nem akartam, hogy esetleg lefertőzze a többi gyereket. SZombaton és vasárnap a délutáni alvás alatt érkezett itthonra a miksi.
Tegnap reggel pedig a bölcsibe. Elkéstünk, mert a kutya nem szólt (és ki sem volt írva), hogy 1/4 9-re menjünk. Odaértünk 3/4 9-re, már javában tartott a műsor. De legalább nem jutott eszébe sírni Atinak, lefoglalta a műsor. Ma reggel tisztasági csomagot vittünk be, azzal volt elfoglalva, azért nem sírt. :D

Enyém

Megjelent családunkban a magántulajdon. Jobbanmondva az Atitulajdon. Ami nála van, az az övé. Amit el akar venni mástól, az is az övé.
Majd másfél hét kihagyás után hétfő óta újra bölcsi van. Minden reggel ordít torka szakadtából, egészen addig, amíg be nem csukódik mögöttem az ajtó. Utána szerencsére nics probléma, hacsak nem annyi, hogy nem nagyon akar aludni. Nem viszik ki őket az udvarra, így nem is fárad el nagyon.
Ma reggel esett a hó, ahogy mentünk a bölcsibe.
-Nézd, Ati, milyen szépen esik a hó!
-Tudom. Láttam abjakból.