Kóborkás Tóbiás

Lett egy kutyánk. Tavaly elpusztutlt a két "régi" pulink, télen nem volt csak macskaforgalom az udvaron, most pedig szert tettünk Tóbiásra:

Ati kicsit félve közelít hozzá, nem ismer átmenetet, simán megsimogatni nem tudja Tóbiáskutyát. Vagy ütni akarja, vagy szalad előle, hogy bánt. Remélem, megbarátkoznak majd egymással. :)
Ma nem vittem bölcsibe, elmentünk ringatni délelőtt. Ati az ölemben ült végig, úgy hallgatta a dalokat.
Kicsit elkanászodott Ati tv ügyben, JimJam és Sam nélkül nem lehet élni szerinte. Így aztán délelőtt kicsit veszekedni kellett vele, mert miután kikapcsoltam a tv-t csak rombolni tudott, és szándékosan tiltott dolgokhoz nyúlt. De végül előkerültek az építőkockák, kisautók, könyvek. Szóval mégis van élet a tv-n túl is...

Ragozás

Nemhiába mondják, hogy a magyar nyelv nehéz. Még annak is, akinek az anyjanyelve is ez.
Kezemben a kedvenc bari, Ati rám szól:
-Anyaaa, az nem az enyéd!
Fordítva, azért szól rám, mert el akarja venni:
-Anyaaaa, ez a tiem!
Tegnap szörpöt ivott az udvaron, letette a poharat, amibe beleesett egy bogár:
-Apaaaa, mozog a szöjp!

Taaavaaasz

Minden tél végén nagyon-nagyon-nagyon várjuk már a tavaszt. Nincs ez máshogy most sem.
Úgy volt, hogy ma este találkozunk egyismerős házaspárral. és Ati megy a hugomhoz Kunszentonba. A találkozó nem jött össze, de a hugom kérte, hogy Ati hadd legyen vele. Ezt pedig megtanultam az eddigi gyerekes hónapok alatt, ha kérik, adni kell, nehogy ne legyen legközelebb. :) Viszont így lett egy szabad délutánunk-esténk. Azt sm tudom, mihez kezdjek hirtelen, így hát leültem bepótolni az elmaradott irományomat.
Tegnap sétáltunk a bányatónál (Ati inkább motorozott, én szaladtam utána, szóval inkább Apa sétált egyet):

Nem is olyan túl rég -amikor megkapta- Még így kellett ráültetni a motorra:

És egy kép a távolba néző lovasról:

Még mindig divat a ki mit eszik kérdezés, de most már ő válaszol rá.
-Mit eszik Mami?
-Kóóbászt.
-Mit eszik Zoli bácsi?
-Kóóbászt.
-Mit eszik Apa?
-Pöjköjtet.
-Mit eszik Anya?
-Szenvicset.
-Mit eszik dadi? (a kislábaujja)
-Szöszt.



Betegség

Hétfő reggelre 40C-os láza lett Atinak. Jól megijedtem, dobogott az én szívem is rendesen. Szerencsére  Nurofen és hűtőfürdő után lement a láza. Délután elvittem a dr. nénihez, megint a mandulája van begyulladva, de most a füle is érzékeny volt. Így aztán orr-porszívózás megy ezerrel, nagyon sok trutyi jön ki az orrából. Még kedden is lázas volt, azóta szerencsére nem. A feneke nagyon csúnya lett, tiszta piros pöttyös. Bepanthen+Canesten, és Bepanthen+Sudocremmel kenem neki felváltva. Még nem szebb, de legalább nem csúnyább..
Olyan sutának érzem magam a magánrendeléseken. Mégsem lehet úgy, mint a boltban, hogy a pénztárnál fizetek a megvett áruért. Bennem az van, hogy a dr-ok fizetést kapnak azért, hogy megvizsgálják a betegeket. Dehát nyilván azért a házánál más, de akkor is olyan kellemetlen nekem...
Legújabb kérdéshalom:
-Mit eszik?
Ez mindig változó, attól függ, épp mi jut eszébe. Kérdezte már Sam-et a tűzoltót, bob mestert, Wendyt, kakast, malacot, krokodilt, halat, barit.
Telefonál:
-Ajjóóó!! Mentők?
Csúfolódik. Egyenlőre még csak a hangsúlyával játszik. A napokban tisztába akartam tenni, de elszaladt, hogy neki nem kell tiszta penka. Kiabált a sarokból:
-Nem kejj penka! Nem vagyok piiisiiis!!!