Pöttyök

Szerdán este arra jöttem haza a munkából, hogy Ati nyűgös és pöttyös. Hímlőjárvány volt/van az oviban, tehát számoltam a betegséggel, de azért rosszkor jött. A gyerekek nagy része már gyógyultan élte tovább a mindennapját, Atin csak most jött ki. Mentünk volna Apával Szegedre kettecskén, amit nagyon vártunk, ezt sikerült keresztülhúznia a pöttyösödésnek.

A mai nap már viszonylag jó hangulatban telt, kevesebbet nyávogott. Kb. 50-szer kérdezi:
-Mikor múlnak már el a pöttyök???
A tükör előtt becsukott szemmel megy el, vetkőzni-fürödni-öltözni villámgyorsan kell, nehogy sokáig látnia kelljen a testén lévő pöttyöket. Nem tudom, ha kamaszkánt majd esetleg pattanásos lesz, hogyan foja kezelni...

Viszont nincsenek szörnyek az életünkben.

Anyák napja

Szerintem az anyák napját azért találták ki, hogy az anyák elhiggyék, apa mellett őt is szereti a gyerek.

Ma reggel Ati elmondta a szupertitkosan megtanult verset, és odaadta a szupertitkosan elkészített ajándékot a meghatódott anyjának. Majd miután végeztünk, megkérdezte:

- Most már elmondhatom apának is?

Este pedig a világért sem értette, apát miért nem ünnepeljük mondókával és virággal.

Szörnyek még mindig

-Anya, szaladjunk innen gyorsan!
-Miért, kisfiam?
-Mert jönnek a létemszörnyek.

Nem tudok rájönni, mik (kik) ezek a létemszörnyek, honnan szedte Ati. Annyit mond róluk, hogy nagy szemük van, és félelmetesek.

Ültünk egy kávézó előtt, Ati nagyon unatkozott. Sétálni kezdett a járdán. Jön vissza:
-Nézzétek, ott takarít egy szörny!!
Az út szélét söpörte egy idős néni. Később beszédbe is elegyedett a "szörnnyel", csak sajnos ahhoz messze volt, hogy mi is halljuk, de azt láttuk, hogy a néni nem szívesen beszélget Atival...