Kalapács és rendőrség

Sokat vagyunk kint az udvaron. mihelyst kiteszi a lábát Ati egyből hajtogarja, hogy apapapap. Ami ebben a környezetben kalapácsot jelent. Amikor megtaláljuk (nem egyszerű, mert mikor hol esik ki a kezéből, mielőtt bemegyünk), kezdődik az ütleg. Nagyon kell rá figyelni, mert tényleg mindenre ráüt, és nem kis erővel.


Ismét vidéken voltunk, hazafelé jövet megállított egy rendőr. Benézett az autóba, és így szólt:
-Ja, babával van? Akkor menjen tovább.
Nem tudtam megkérdezni, miért állított meg egyáltalán, mert már lépett is tovább, hogy leintse a következő autót. 4 éves volán mögötti pályafutásom alazz nem volt eddig szerencsém közelről közeget látni. :D

Ma este nem volt kedve bilizni Atinak. Megunta?!

Az egyik kolleganőm megy vissza dolgozni nemsokára. Legalább látom, hogyan működik a dolog. Mindenesetre a napokban azt mondták neki, mindenkit oda vesznek vissza, ahonnan elment szülni. Így van esélyem a Sürgősségire is. Persze őszig akár változhat is.

Mimimi

A tegnapi nap slágerszava a mi volt. Arra nem jöttem rá, mit jelent, egyáltalán jelent-e valamit Ati számára, vagy csak tetszik neki. De mondta folyamatosan.


A mai napi jótéteményem is megvolt: bementem a gyógyszertárba, és magam elé engedtem egy rossz sorban álló és rossz színben játszó nagypocakos kismamát. Szegény nagyon hálás volt, látszott rajta, hogy nem bírna sokáig ott álldogálni.

Délután a szomszéd faluban voltunk a hímzőkörrel (a barátnőm vezeti, én csak időnként segítek ebben-abban) fotokiállítást megnézni. Sajnos én nem sokat láttam belőle, mert a szerteszét kószáló gyerekemet kellett hajkurásznom állandóan. Barátkozott a helyiekkel:

ÉÉÉs megy esténként a bilibe pisilés. Egészen addig, amíg el nem kezd zenélni...

Bili és család

A fürdés előtti rituáléhoz hozzátartozik, amióta Ati állni tud, hogy odapisil a kád elé. Alig várja esténként, hogy végre lekerüljön róla a pelus és folyhat a lé szabadon. Ezt kihasználva, arra gondoltam, hogy itt kezdjük a bilibe pisilést: amikor csurog, majd gyorsan odatartom, és tök jó lesz. Eleinte megijedt és nézett csodálkozva, mit akarok ezzel a vacakkal. Tegnapelőtt aztán megtört a jég és sikerült belelógatni a "kígyót", és eltalálni a bili alját. Ami ennek örömére zenélni kezdett, így aztán ettől ijedt meg. miután elmostam és elhallgatott, visszatettem a földre, Ati néz, miért nem zenél. Mondtam neki, hogy csak pisire, vagy kakára reagál. Ezek után föléhajolt és belecsurgatta a nyálát, majd diadalittasan rám nézett, hogy erre is zenél. Ma este pedig teljesen önállóan sikerült belevégezni a dolgát. már csak az a baj, hogy állva teszi. Dehát nem pisilnek ülve örökké a fiúk.... Vagy nem?

Ma nagy családi ebéd volt az udvaron. Próbálgatta mondani a nevüket a nővéreinek, de aki megmaradt, az Nyunyu (illetve mikor hogyan jön ki a száján, mint a dugó, ami kuku, vagy kuko, esetleg kuka), illetve szülei nagy örömére Mami is Mami lett és nem Mama (sikerült eleget mondani neki :D).
És egy tavaszi almafavirágos kép:

Szentimentalizmus

2008.09.21.-ig azt gondoltam magamról, hogy én egy kemény csaj vagyok, akit nehéz megríkatni. Ati születésével fordult egyet (vagy többet) a világom. Időnként olvasok végül vidámra forduló, de nem vidám történeteket emberekről, és folynak a könnyeim. Itthon a GYED alatt az embernek sok minden megfordul a fejében, de egyben biztos votlam, hogy nem akarok életem végéig nővér lenni. De amikor gyógyulásokról és köszönetekről olvasok, bevillannak arcok és esetek, amik megtörténtek velem, amiknek részese lehettem eddigi munkám során. És ezek nagyon jó érzéssel töltenek el, lassacskán rájövök, hogy ez igenis jó hatással van rám. Az éjszakázások és a hétvégi dolgozások biztosan nagyon nehezek lesznek, az ünnepekről már nem is beszélve, de biztosan megoldjuk majd őket valahogy.


Ati nem ette meg az igazi sóskát sem. A vajas kenyér jobban ízlett. Délután találkozunk egy ismerős-barátnővel, akinek 3 éves a kislánya. Kíváncsi leszek, Ati hogy fog viselkedni vele, egyáltalán tudomást vesz-e róla. Az anyuka kolleganőm lesz, amikor visszamegyek dolgozni.
Eltelt a délután. Érdekes volt látni Atit, ahogyan szemlélte Lujzit. Persze mindig az a játék, vagy tárgy kellett neki, amivel épp a kislány játszott. Próbálta kalapáccsal ütni, lökdösni, és minden egyéb erőszakosságot, hogy az ő akarata érvényesüljön. De Lujzi nagyon rendesen viselkedett, mert ráhagyta és inkább odébbállt.
Az anyuka próbálta fölvenni barátságunk elvesztett fonalát, számomra elég kevés sikerrel. Sajnos eljátszotta a bizalmamat egy párszor és sikerült nem épp megfelelő módon kezelni helyzeteket. De azt gondolom, mivel együtt fogunk dolgozni, valamilyen szinten kell norm. kapcsolatot tartanunk. Majd az idő vasfoga... és végül még egy idézet a mai napra, kavargó gondolataim tükrében:

Petronius: A barátságról


Áll a barátság szép neve, míg látjátok a hasznát;
ámde az ostáblán meg sosem áll a kavics.
Míg a szerencse kitart, nem sápad az arcnak a máza,
hátat fordíttok, hogyha enyész, gonoszul.
Színjáték a világ! Apa-jelmezben van az egyik,
ez megjátssza fiát, az meg a vén zsugorit, -
majd a szövegkönyv végét jelzi vidám szerepüknek,
s íme: lehullik a maszk, s láthatod arcukat is

Parfüm 2.

A mai napot adtam magamnak még haladéknak, ha nem jön meg a parfümöm, megfogalmazok "ezeknek" valami levelet, hogy mégis, hogy gondolják ezt?! :D Végül megérkezett, Kata épp összefutott a futárszolgálattal, és behozta nem kis irigységgel...
Igazából egy baja van, én az édes illatokat szeretem, ez pedig nem az. De szerintem azért el fogom használni.
Ennek örömére meg is vettem az újságot. Kicsit megcsinosították ugyan az írásomat, de ez nem ártott neki. Kivették a többi anyukáról szóló soraimat.(a francba...)

Ati élvezi a jó időt, délelőtt, délután kint vagyunk, bóklászik a kertben, kavicsozik. Ma délután fölmentünk a főtérre, ott számolta a köveket, amíg meg nem unta. Vettem neki egy kisautót, amit ha megnyomunk a tetején, magától gurul. Nagyokat kacagott rajta este. Új szavai: kukuku (kukuriku), kokoko (kotkotkot), és a sok lovas mondóka után a gyígyígyí. Amikor kakál, bejelenti előtte, hogy kaka. A bilit isnmeri, de nem hajlandó tudomást venni róla.

Tegnap hosszú idő óta először (kopp-kopp) megint elég sz*r éjszakája volt, 1/2 3-4ig nem aludt, csak mocorgott, beszélgetett. Remélem, ez csak átmeneti, és visszatér a jól alváshoz.

Szürke napok madarakkal

Szombaton végre hazajött Apa egy kicsit. Hááát, Ati nem nagyon tudott vele mit kezdeni az első 1/2 órában, de utána feloldódott. Vasárnap családi fűnyírás volt, mindenki tolta a sajátját.

Tegnap egész nap esett az eső, beszorultunk a lakásba. Hogy ne csak Atiról legyen fent kép, mutatok madarakat a kertből:

Ati a hegyen

A jó idő örömére tiszteletünket tettük a bányatónál, ahol dombok (nekünk alföldi embereknek hegyek) vannak. Meg is volt az aznapra tervezett sportolásom: Atit kísérgettem föl s alá a csúszós lankákon.

Kipróbáltuk a libikókát:

Nem sikerült megérteni, hogy abba a nagy tóba miért nem lehet kavicsot dobálni. (meredek a partja és akkorát nem tudott dobni). De nagyon elfáradt, ennek örömére este valószínűleg megszállták a szörnyek a kiságyát, mert nem aludt benne, az édesapja helyén henyélt.

Továbbra sem értem az embereket, azaz boltosokat. Iszonyú mogorvák tudnak lenni, ha sziát köszönök, lejónapotoznak, ha meg illedelmesen jónapotkívánozok, akkor esetleg egy hello. A kiszolgálásról ne is beszéljek, ha esetleg kérdezésre vetemedek, esetleg kérni kell a terméket, időnként elbujdosnék, miért is kellett nekem idejönni. A francokért kell ilyen embereknek szolgáltatni?! Miért nem választottak olyan szakmát, ahol nem emberekkel kell kapcsolatot teremteni, hanem pl. paprikákkal.

Ma hazajön apa!!!!!

Ott is esik? Itt is esik...

2 napja esik az eső. De legalább végeztünk a tavaszi nagytakarítással édesanyám jóvoltából. Délután elállt ugyan kicsit, akkor gyorsan "megjárattuk" Atit, hogy meglegyen a napi kilométere. Tegnap ráadtam a gumicsizmát is, ami most nem ázott be. Lehet, hogy múltkor nem rendeltetésszerűen használtuk?!


Nagyon sokat igényli Ati a mondókázást, az ölbéli játékokat. 1-1et 5-6szor is megismételtet, közben próbálja a szavakat is formálni hozzá. Nagy kedvenc a "sima út", és a "csík-csík csík". Illetve az ujjal tenyérben játszott mutogatósokat is szereti.
Az uzsonna túró pont volt (sajnos nagyon bevillant a vaku, nélküle pedig homályos lett):

Közben fogtam, hogy ne érjen hozzá semmihez, mert a keze is szörnyű állapotban volt.

Újabban hanyatt vágja magát az ágyon, álló helyzetből. Ma nagyon be is ütötte a fejét a háttámlába. Azóta nem csinálta.
Apa sokat van emlegetve, bár ritkábban, mint hétfőn és tegnap. Főleg olyan dolgok kapcsán, amiket ő szokott használni: fűnyíró, öngyujtó, kalapács.

Ja, és még mindig nincs parfümöm. Fogalmam sincs róla, hogy merjek-e reklamálni a szerkesztőségnél, dehát mégiscsak megjelent a nevem is (adatvédelem, vagy mifene), legalább tényleg kapjak valamit.

Hová lett Apa?

Apa ma elhagyott bennünket 3 hétre. Illetve ez így nem igaz, mert hétvégére megmutatja magát egy kicsit. (hacsak le nem lép vmi özveggyel...) Ati nem annyira érti, miért csak a telefonban van apa, illetve rajzoltam neki egyet:

Nyugi Apa, élőben SOKKAL szebb vagy!!!!! Viszont így még édesanyád sem ismer meg...
Apa mellett, ha esetleg nehezen felismerhető, egy eper tartózkodik.
Semmi sem olyan, mint amit megszokott, de szerintem (legalábbis remélem), mire belejövünk, vége is lesz a három hétnek.
Kitettem a monitorra háttérképnek a múlt héten látott helikoptert. Majd reggel biztosan lesz nagy rácsodálkozás.

Délután átsétáltunk a zöldségeshez egy kis friss(?) gyümiért, zöldségért. Vennem kellett egy csomag tésztát is, mert Atinak eszébe jutott, hogy napokkal ezelőtt is vettünk. Ordított a tészták előtt, hogy márpedig ő vinni akar egy jó zörgős zacskóval. Hozta is hősiesen az első kavicsig, amit azonnal bele kellett dobni a pocsolyába.

Ringató

Elmaradt a Ringató. Nagyon szomorú voltam, mert várjuk, sajnos csak kéthetente van. Illetve én várom, de szerintem Ati is sejti, miről van szó, amikor fölsorolom neki a szavakat: babák, hegedű, furulya.

5 hónapos kora óta járunk, kezdetben ugyan nem volt nagyon kibékülve a dologgal, de nagyon örülök, hogy nem hallgattam senkire, és tovább jártunk. Mára már nyugodtan ül az ölemben, megbűvölve nézi a hangszereket, és szereti az énekeket is hallgatni. A játékok némelyikét nem szereti. Az én lelkemnek is nagyon jót tesz egy kicsit énekelni (bár nem tudok), és társaságban lenni.

Beázott a gumicsizma...

Hajszárítós néni helikopterrel

Ismét eszembe jutott az előző életem. Amikor megfordultam 1-1 boltban, vagy valami mások számára is elérhető helyen, és ott kisgyermekes anya "bajnokoskodott" 1-2 éves gyermekével, mindig arra gondoltam szemráncolva: nem igaz, hogy nem tudja fegyelmezni azt a gyereket, aki kóborol össze-vissza és pakol le mindent. Most én voltam a gyermekét megnevelni nem tudó anyuka, szám szerint 6 helyen voltunk, és ebből csak 1 helyen volt olyan bevásárlókosár, ami fegyelmezte a gyereket. Fölért egy egy órás intenzív sporttal, ahányszor Atit megfogtam, hogy ne pakolja le az összes mindeneket, illetve, amiket levett, azokat visszapakoltam. De lett gumicsizmánk (húúúú, az külön tortúra volt, a nagyobban -ami piros is volt ráadásul- nem volt hajlandó egy lépést sem tenni), és szerszámkészletünk (pont, mint az apáé).


Megtörtént az első fodrászolás is a hajszárítós néninél, íme az eredmény:

3-4szer csitt-csatt és oda is lett a puha babahaj. Szó szerint "levedlette" a babaságát. :( Akkor ijedt meg kicsit, amikor meglátta a haját különválva a fejétől. Utána egész este mutogatta a haját, hogy levágta a néni.

Ma pedig helikopter nézőben votlunk apa munkahelyén. Nem baj, hogy apa fogta a kezében, mert nem tudta, hogy kell-e félni tőle.

Képmutatás

"A gyerekeinket képmutatásra tanítjuk, a meg nem értett ünnepekkel, képmutatásra- érzelmeinkben."- Németh László

32 évig éltem (saját) gyerek nélkül. Megtehettem, hogy nem mentem olyan helyekre (pl. boltba), ahol nem volt szimpatikus az eladó. Gyerekkönyvtár, játszótér? Valaha a régmúltban... Amióta Attila megszületett, illetve már kismamaként is szembesültem a helyzettel, miszerint igenis föl kell tenni a pléhpofát és szépen kell mosolyogni olyan emberekre is, akikről nem túl pozitív a véleményem, ha a gyerekem érdeke úgy kívánja. Mi ez, ha nem képmutatás? Most még el is megy a dolog, de mi lesz akkor, ha elcsíp egy itthoni beszélgetést Apával, amikor negatívan nyilatkozom egy olyan emberről, akivel délelőtt még kedélyesen társalogtam? Mivel fogom ezt magyarázni? Nyilván továbbadom a képmutatást, aztán felnőttként eldöntheti, teszi-e. Mert szerintem kell valamilyen szintű képmutatás, ha nem akarok kirekesztett lenni a Társadalomból. Sajnos a mi városunk kicsi ahhoz, hogy ne legyek képmutató bizonyos helyzetekben.

Sárgák a fogai Atinak. Teljesen beparáztam, hogy én, mint nem odafigyelő anya,elrontottam valamit. Aztán kiderült, nem vagyunk egyedül a problémával. Így aztán most intenzív fogmosás van reggel-este. Szigorúan a borsónyi fogkrémet kettéosztva. Ugye a túl sok fluor sem jó...

Húsvét....
Nekünk ez semmit nem jelent, nem rendezünk nagy locsolkodást, illetve semmilyet. Évek óta csak esetleg a munkahelyemen locsoltak meg, de jól is van ez így. Idén még Attila sem látta jelentőségét, így ezt még megúszta Apa is. De szerintem a jövő évtől bizonytalan ideig kénytelen lesz locsolkodni járni...

Egy pozitív nap

Most már le merem írni, tegnap nagyon jó napom/napunk volt (utólag már csak nem rontja el senki?!). Délelőtt fodrász, addig a mami vigyázott Atira, és nagyon jól megértették egymást. Délután Szolnokon votlunk, ahol megkaptam a szülinapi ajándékomat, amire mellesleg rég vágytam, egy bőrkabit. :)))


Attila mindent próbál utánozni, szavakat és tetteket is. Irtó aranyos, ahogyan próbálja formálni a szavakat, utánozza elsősorban az én hanglejtésemet. Tegnap óta nekirohan a lábunknak, és átöleli. Lehet, hogy anyósom tanította? :) Ma megvettük az új tavaszi cipőt, nagyon rendesen tűrte a próbálgatást, csak a legvégére fogyott el a türelme, de addigra az enyém is.