Hajszárítós néni helikopterrel

Ismét eszembe jutott az előző életem. Amikor megfordultam 1-1 boltban, vagy valami mások számára is elérhető helyen, és ott kisgyermekes anya "bajnokoskodott" 1-2 éves gyermekével, mindig arra gondoltam szemráncolva: nem igaz, hogy nem tudja fegyelmezni azt a gyereket, aki kóborol össze-vissza és pakol le mindent. Most én voltam a gyermekét megnevelni nem tudó anyuka, szám szerint 6 helyen voltunk, és ebből csak 1 helyen volt olyan bevásárlókosár, ami fegyelmezte a gyereket. Fölért egy egy órás intenzív sporttal, ahányszor Atit megfogtam, hogy ne pakolja le az összes mindeneket, illetve, amiket levett, azokat visszapakoltam. De lett gumicsizmánk (húúúú, az külön tortúra volt, a nagyobban -ami piros is volt ráadásul- nem volt hajlandó egy lépést sem tenni), és szerszámkészletünk (pont, mint az apáé).


Megtörtént az első fodrászolás is a hajszárítós néninél, íme az eredmény:

3-4szer csitt-csatt és oda is lett a puha babahaj. Szó szerint "levedlette" a babaságát. :( Akkor ijedt meg kicsit, amikor meglátta a haját különválva a fejétől. Utána egész este mutogatta a haját, hogy levágta a néni.

Ma pedig helikopter nézőben votlunk apa munkahelyén. Nem baj, hogy apa fogta a kezében, mert nem tudta, hogy kell-e félni tőle.