2008.09.21.-ig azt gondoltam magamról, hogy én egy kemény csaj vagyok, akit nehéz megríkatni. Ati születésével fordult egyet (vagy többet) a világom. Időnként olvasok végül vidámra forduló, de nem vidám történeteket emberekről, és folynak a könnyeim. Itthon a GYED alatt az embernek sok minden megfordul a fejében, de egyben biztos votlam, hogy nem akarok életem végéig nővér lenni. De amikor gyógyulásokról és köszönetekről olvasok, bevillannak arcok és esetek, amik megtörténtek velem, amiknek részese lehettem eddigi munkám során. És ezek nagyon jó érzéssel töltenek el, lassacskán rájövök, hogy ez igenis jó hatással van rám. Az éjszakázások és a hétvégi dolgozások biztosan nagyon nehezek lesznek, az ünnepekről már nem is beszélve, de biztosan megoldjuk majd őket valahogy.
Ati nem ette meg az igazi sóskát sem. A vajas kenyér jobban ízlett. Délután találkozunk egy ismerős-barátnővel, akinek 3 éves a kislánya. Kíváncsi leszek, Ati hogy fog viselkedni vele, egyáltalán tudomást vesz-e róla. Az anyuka kolleganőm lesz, amikor visszamegyek dolgozni.
Eltelt a délután. Érdekes volt látni Atit, ahogyan szemlélte Lujzit. Persze mindig az a játék, vagy tárgy kellett neki, amivel épp a kislány játszott. Próbálta kalapáccsal ütni, lökdösni, és minden egyéb erőszakosságot, hogy az ő akarata érvényesüljön. De Lujzi nagyon rendesen viselkedett, mert ráhagyta és inkább odébbállt.
Az anyuka próbálta fölvenni barátságunk elvesztett fonalát, számomra elég kevés sikerrel. Sajnos eljátszotta a bizalmamat egy párszor és sikerült nem épp megfelelő módon kezelni helyzeteket. De azt gondolom, mivel együtt fogunk dolgozni, valamilyen szinten kell norm. kapcsolatot tartanunk. Majd az idő vasfoga... és végül még egy idézet a mai napra, kavargó gondolataim tükrében:
Petronius: A barátságról
Áll a barátság szép neve, míg látjátok a hasznát;
ámde az ostáblán meg sosem áll a kavics.
Míg a szerencse kitart, nem sápad az arcnak a máza,
hátat fordíttok, hogyha enyész, gonoszul.
Színjáték a világ! Apa-jelmezben van az egyik,
ez megjátssza fiát, az meg a vén zsugorit, -
majd a szövegkönyv végét jelzi vidám szerepüknek,
s íme: lehullik a maszk, s láthatod arcukat is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése