Iszonyú hisztis lett Attial az elmúlt időkben. Most teljesedik ki a dackorszak az életünkben, minden egyes kérésemre, mondatomra az első válasza a nem. Utána elgondolkodik, lehet, hogy mégis igen?
Itthon volt az elmúlt másfél hétben, mert beteg volt. Tegnap és ma reggel is alig tudtam rábeszélni, hogy menjünk el a bölcsibe. Pedig eldugtam a lelkem legbelsőbb zugába a "mi lenne, ha itthon maradna"-t. De csak megérezte...
Beszél, beszél, beszél... Mindent és mindenkinek. A bölcsibe tegnap délután azzal fogadtak, hogy halljuk, fölvették az őzike csoportba az oviba. Kissé pironkodtam, mert elfelejtettem szólni. Vagy elfelejtettem, hogy szóltam-e már...
Kapott ajándékba kirakót, azzal próbálkozunk, ha van hozzá kedve és türelme. Kb. 10 percig megy az intenzív odafigyelés, utána játszik vele.
A pisilést egyedül intézi, bár a nadrágfelhúzás még nem tökéletes. A bölcsiben már alváshoz sem kap pelenkát, de ott lényegesen kevesebbet iszik, mint itthon. Boltba, városon belül már pelenka nélkül is el merünk indulni. pénteken délután lesz egy hosszabb autóutunk, akkor biztos kap pelenkát, de remélem, azért nem fog belepisilni.
Megint visszajött a gumimaciőrület, de ezt az egy számot hallgatja állandóan:
Tegnap megpróbáltam Gryllus Vilmost hallgattatni vele... hiába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése