Sétálunk az utcán, Ati boldog-boldogtalannak köszönget. Időnként ez azért égő számomra, főleg amikor általam nem szeretett embereket szólít meg.
Ha várni kell, szóba elegyedik az ott lévőkkel (pl. orvosi váróban más anyukákkal, vagy a piacon amíg én vásárolgatok).
Ma az volt a mániája, hogy a babakocsisokat szólította le. Megkérdezte az anyukákat:
-Ugye az még kisbaba?
-Igen, ő még kicsi - jött a válasz.
-De én már nagy vagyok, Nagyatijja vagyok.
Szerintem csak az ő nagyságát akarta fitogtatni.
Ha mérges vagyok rá valamiért, már mondja is:
-Ne haragudj, AAAnya!! Adhatok egy puszit?
Persze ezek után már nem is vagyok mérges...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése