Tegnap reggel nagy erőkkel bevonultunk az oviba. Aztán volt nagy csalódás, ugyanis az óvónénink hiányzott a gyermeke betegsége miatt. A párhuzamoscsoportban töltöttük a délelőttöt, egyész idő alatt ültem bent Atival. Ma kicsit lelombozva indultunk neki a történetnek, aztán ért nagy meglepetés, amikor is kiderült, hogy ma van a saját nénink is, a saját helyünkre kellett menni. Ati ugyan bömbölt, hogy ő nem akar ottmaradni, de végül csak meggyőzték a játékok és a tízórai szelleme.
Két órára ott is hagytam, amikor érte mentem, nem is nagyon foglalkozott velem, de szért hazajött. Az öltözőben bandázott két anyuka a szintén szokós gyerekükkel, épp Kinder akármit ettek. Atinak persze kellett volna az is, meg üdítő, de én gonosz anya létemre nem vittem a szegény óvodás gyerekemnek semmit. Pedig ezután sem lesz ajándék (a bölcsiben sem volt), nekem örüljön, ne a szatyrot tépje ki a kezemből. Óvónéninknek is meg kell mondanom reggel, mert ő is biztatta Atit, hogy biztos hozott neked valamit anya. Nem. Nem vittem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése