Apa hazajött múlt héten, végül 1 nappal korábban. Örültünk neki nagyon, Atit le sem lehetett vakarni róla napokig.
Ati beteg, én dolgozom folyamatosan. Ketten estek ki most, sűrű a beosztása mindenkinek. Egyik kolleganőmmel nem is tudott cserélni senki, sajnáltuk nagyon, de rosszul jött ki. Remélem, legkésőbb szerdán már tudunk menni bölcsibe.
Kisfiamnak nagyon megeredt a nyelve, beszél, énekel, mondókázik állandóan. Persze már vissza is beszél a maga módján, minden rászólásra reagál valamivel. Én meg nem tudom visszafojtani a nevetésem, így aztán sehol nincs a szigor.
És a cumiköpködés még mindig nagy sláger (a bolond anyja...):
2009. decemberében:
És tegnap este:
Ezen nagyon jót nevettem! :))
VálaszTörlés