Ma kirándulni voltunk Szarvason az Arborétumban. Ati nagyon élvezte egészen addig, amíg meg nem ismerkedett közelebbről a csalánnal:
Volt nagy bújás Apához egészen adig, amíg nem találtunk egy kiszáradt fát, amire föl lehetett ülni:
Az igazság az, hogy színesebbnek vártuk az erdőt, de még nagyon sok zöld volt. Amelyik fának színes volt e levele, az pedig már lehullott. De sétáltunk egy jó nagyot, jól éreztük magunkat. Végül pedig az otthonról hozott szendvicseket megebédeltük:
Ati folyamatosan azt kurjongatta, hogy itt a tavasz!



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése