Egyáltalán nem csodálkozom rajta, hogy az egészségügy ott tart, ahol tart. Ha egyes orvosok megtehetik, hogy reggel ne menjenk ki körzetbe egy faluba, és egyes nővérek pedig beülhetnek a rendelőbe "rendelni", itt már tényleg az ember ér keveset.
Történt, hogy a lány (akivel ugye nem barátkozom), fölhívott, ahol helyettesít időnként körzetben a dr-t is helyettesítő orvos nővért keres. Én meg ugye nem akarok megőszülni ágy mellett(pedig sztem csak ez lesz a vége), megkérdezte, hogy ajánlhat-e engem. Nagy boldogan mondtam, persze, minden további nélkül. Megbeszéltük, amikor legközelebb együtt dolgozik a dr.-nővel, akkor mondja, és szól utána. Kis naív aznap délután rácsörögtem (mégse ő fizesse a tel.számlát az én érdekemben), de gyorsan le lettem rázva. Kiderült, reggel telefonált a dr.nő, hogy nem megy be rendelni, a lány egyedül volt délelőtt. Miután erre rácsodálkoztam, közölte velem gúnyosan, hogy erről írhatna ő is blogot. Itt el is szakadt a cérna, továbbra sem kell barátkozni, és munkám is van egyenlőre. Mert ugyan úgy tette le a telefont, hogy "majd visszahívlak", hát atóta is hív...
Csak azt nem tudom, hogy mit gondolhatnak azok a nénikék-bácsikák, akik alig várják a reggelt, mert rosszul érezték magukat éjszaka, bemennek a rendelőbe, ahol kiderül, hogy nincs orvos, majd egyszer lesz. Mit gondol az anya, aki aggódik az egész éjjel lázas gyerekéért? Mit gondol a férfi, aki nem ment el aznap napszámba, mert fáj vhol vmilye? És mit gondol az orvos, ma nincs kedvem a falusiakhoz?????
Ati nagyon ügyesen összerakja a szavakat. Kedden apa elvitte Sárát Pestre orvoshoz:
- Apa vitte Sáját ótóval doktoj nénihez.
-Mit csinál Apa?
-Dojgozik munkaelyen.
-Kata ement Ádához dógája. (Kata elment Ádámhoz dolgára)
Ha valamit elvesz valahonnan, közli közben, hogy tessék Ati.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése