Ultragáz volt a péntek estém. Az egész baj ott kezdődik, hogy mindig-mindig ugyanabba a hibába esek: többet várok el emberektől és helyzetektől, mint amik. Az első gondolat megint bejött volna, mert pénteken délelőtt, miután megtudtam, hogy süteményt kellett volna sütni, arra gondoltam, hát én el nem megyek. De elmentem, mert szerettem volna egy jót beszélgetni mindenféléről. Bármiről, munkáról, ruhákról, könyvről, zenéről, gyerekről, párkapcsolatról, stb. Na, ez nem jött be. Azzal kellett szembesülnöm, hogy mindenki próbál sziporkázni, jófej lenni. Ezt betudom annak, hogy 3 magasabb beosztású lány is jelen volt, akiket igyekezni kellett szórakoztatni. Én meg csak ültem az asztal végén, és arra gondoltam, kell ez nekem???? Pár Martini után beláttam, hogy már nem is akarok beszélgetni... Asztalbontás után még keringtünk egyet a városban, mert eltűnt az egyik férfikollegánk, de nálunk volt a dzsekije, meg a lakáskulcsa. Miután nem találtuk, mindenki hazament. Másnap kiderült, így tett ő is. :D Nem is tudok erről többet mondani...
Kisfiam tegnap megismerkedett egy csigával. Csak azt láttuk, hogy szorongatt egy csigaházat, és a hüvelykujja már félig benne vájkál. Még most is végigfut a hátamon a hideg. De mit érezhetett a csiga???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése