A mi kutyánk (férjhez akar menni)

Tavasszal örökbe fogadtunk egy kutyát. Név szerint Borit (eredeti neve Boróka), aki akkor kb. 6 hónapos fehér puliszerű kutyus volt. Ivartalanítás, chip, oltások, mint jó gazdihoz illik. Aztán nyár végén elhagyott bennünket, megszökött, és nem jött haza.
Egy novemberi szombat délelőtt telefonált a helyi állatvédő (kutyamentő) liga, hogy hoztak nekünk egy olyasféle kutyát, bár ez nem Bori, mert nincs benne chip. Gyanús jelek ugyan voltak, az új kutyus simán bement Bori házába, illetve nem volt különösebben meghatódva az udvartól és tőlünk. Úgy döntöttünk, megtartjuk, esetleg két kutyánk lesz, ha a másik előkerül. Pár nap múlva jött az állatorvos, chip-el, szurikkal fölszerelkezve, hogy hivatalosan is mienk legyen a kutyus. Megkértük, próbálja leolvasni, hátha mégis van a kutyusban chip. Nohát kiderült, hogy van benne, és a mi kutyánk került haza...
Pedig azt gondoltam, okosabb, mint Bori volt...