Ma megvettük az első igazán pasis játékot:
A története tegnapelőttre nyúlik vissza: délután játszótéren voltunk, és ott 4-5 éves forma kisfiúk szaladgáltak. Egyikük észrevett egy játékpisztolyt a földön, és mivel mi álltunk a legközelebb hozzá, megkérdezte, hogy nem-e a mienk. Mondatm, hogy nem, de Ati nem úgy gondolta.... Aztán ma délelőtt megint eszébe jutott a pisztoly, így aztán beszereztünk egyet. :)
Szépen rakja össze a mondatokat:
-Apa céges ótóval ment dogozni.
-Dogozik Apa, ment céges ótóval.
-Apa kiszállt céges ótóból ment dogozni.
A ragozásokat is cifrázza, mire kitalálja, mit is akar mondani, főleg, ha magáról beszél:
-Éhes Ati, eszik Ati eggeit.
-Eggeiiii!!!! Ati éhes.
-Megeszik Ati eggeit.
Nem hajlandó az asztalnál kimondani a jó étvágyat. De meg sem próbálja.
Azt szeretné, hogy építsen neki valaki tornyot:
-Építikanya tonnyot.
-Építikapa tonnyot.
-Ati szejel. (kalapáccsal, Apa szerszámaival)
-Ati nézi Bobot gépen.
-Nézikati Booooboooot.
Persze a Bob mesét is elmeséli:
-Bob jakta étját (rakta létrát) magasja.

Akkor mostmár van egy igazi testőröd pisztolyal!:)
VálaszTörlésÉdes lehet amikor dumcsizik! :)